Hogy lehet jól együtt élni?

A párommal 1,5 éve vagyunk együtt,eddig minden nap együtt voltunk,kirándulások,hosszú hétvégék stb.

Van egy lányom az előző kapcsolatunkból,úgyhogy most hárman élünk együtt,eddig már 3 éve csak vele éltem,egyedülálló anyaként.

Na most,az volt minden vágyam,hogy összeköltözzünk,de most hogy megtörtént,tökre szorongok.

Eddig ha hazamentem,de nem volt kedvem elpakolni,akkor jó volt az úgy…

Most ha nincs időn erre,egész nap frusztrált vagyok,hogy biztos jó rendetlen nőnek tart stb…

Ő nem várja el ezeket,én várom el magamtól.

2 napja lebetegedtem,és érzékenyebb is lettem,és nagyon zavar,hogy így lát,taknyosan,vörös szemmel,ő persze vigyáz rám,mondja,hogy pihenjek,de akkor is.

Egy szorongás lett rajtam úrrá,ami sosem volt eddig.

Olyanokon szorongok,ami nincs a közelben sem:

“mi van,ha majd kihul a kapcsolat,

Majd kiabalni fogunk,majd elhagyjuk magunkat,majd unalmas lesz stb” es ezekkel a hulyeseggekkel rontom el a mostani szep pillanatainkat.

Meg egy nagyon furcsa dolog,rettento bizonytalan is lettem:

Ma hus lesz a vacsora,jo?

Erre o,csinalj amit te szeretnel.

En eszre se veszem azt,hogy oke,akkor jo lesz igy? Csak a valaszokbol….

Kerlek segitsetek,mit tehetnek.

Nyilvan nagy dolog az osszekoltozes,voltam mar egyedulallo anya es bekapcsolt valami oszton,es vissza szeretnem kapni az onfeledt enem.

Vagy ez normalis,mivel csak 2 hete koltoztunk ossze?

Tovabba hozza koltoztunk,es nem erzem ugy otthon magam,pedig arra is azt mondta,hogy ez mar kozos.

Valami lelekerositot kernek legyszi,tudom,hogy en vagyok a hibas,de kavarognak bennem az erzesek.