Több mint egy éves netes ismertség, de még nem találkoztunk. Érdemes még reménykedni?

Van egy lány, akit tavaly nyáron ismertem meg egy társkereső oldalon. Véletlen tévedtem arra az oldalra, előtte sosem társkeresőztem. Nagyon örültem, hogy rátaláltam, mert a magáról adott leírása (és persze a fényképe) alapján szimpatikus volt nekem. Regeltem, majd írtam neki, ő pedig kedvesen válaszolt, MSN-címet cseréltünk majd ott beszélgettünk. Kissé körülményesen alakultak a dolgok, mert rögtön az első levelezésünk után másnap négy vagy öt hétre kiment Amerikába. Ezután családjával volt itt-ott-amott, a lényeg, hogy nem volt netközelben. Utána csak ősszel tudtunk újra beszélgetni, onnantól kezdve kisebb-nagyobb rendszerességgel MSN-eztünk. Ő elég ritkán jött fel MSN-re (kb. két-három hetente), újabban pedig még ritkábban, úgy talán havonta-kéthavonta egyszer. Beszélgetéseink során mindvégig kedves volt, soha nem volt velem elutasító. Mindvégig szimpatikus volt nekem és úgy gondolom én is neki. Szényen nem szégyen, de személyes találkozásra sajnos még nem került sor. Mivel előtte nagyon sok csalódás ért, melyeknek nyomai a mai napig bennem vannak, ezért sosem eröltettem a találkozást. Nem akartam letámadni, túlságosan nyomulni rá egyrészt a már említett korábbi negatív tapasztalatok miatt, másrészt pedig azért, mert őt olyannak ismertem meg, aki nem szereti ha nyomulnak rá, így nem eröltettem a találkozást. Mindezt tetézi, hogy eléggé elfoglalt voltam abban az időben és ő is az volt: ő érettségire én pedig diplomára készültem. Aztán jött a nyár, mindketten újra elfoglaltak és nettől távol lettünk. Ő kórusban énekel, nyáron nagy kórustalálkozó volt és arra próbáltak. Gondoltam, majd ősztől biztos lesz alkalmunk találkozni, hiszen ekkorra már szerettem volna de nem tudtam elérni. Közben egyszer sikerült beszélni vele, amikor megtudtam, hogy ősztől nem abban a városban (dél-dunántúli nagyváros) fog tanulni ahol lakik is és ahova én járok tanulni, hanem 60km-re keletebbre egy másik megyeszékhelyen. (nem akartam jobban konkretizálni :) ) Azóta sajnos még nem volt MSN-en.

És most jön a probléma:

A Facebook-üzenőfalán látom, ahogy egy másik srác, egy új ismerőse, egy ottani iskolatársa rendszeresen vacsorázni, ebédelni hívta/hívja. Hogy ezekre elment-e azt nem tudom, csak annyi tudok, hogy nem reagált mindegyikre, amelyikre reagált arra sem azonnal. Láthatóan nagyon nyomul rá a srác, a beírogatásaiból ítélve. Legutóbb pl. azt írta az üzenőfalára, hogy hétfőn átjön (abba a városba ahol a lány lakik illetve ahol én tanulok) és kérdezte a lányt, hogy mit főz ebédre. Gyakorlatilag a szemem láttára hódítgatja, míg én tehetetlenül állok mindennel szemben, nincs semmi ötletem mit tehetnék. Úgy érzem magam, mint egy katona akit fegyvertelenül állítanak ki a harcmezőre.

Nagyon bosszant a dolog, mert:

- nagyon szeretném személyesen is megismerni ezt a lányt

- nincs jó ötletem amit bevethetnék, amivel segíthetnék magamon

- folyton magamat okolom, marcangolom, mert hibásnak érzem magam amiért eddig nem találkoztunk személyesen és ez rendkívül nyomaszt.

Elismerem, hogy hatalmas lúzer vagyok, nyugodtan ki is röhöghettek érte. Ha mégsem így tesztek és esetleg segíteni is tudtok, akkor kérlek, adjatok tanácsokat, tippeket, hogy mit érdemes ilyen esetben tenni.