Miért nincs az embereknek igénye normális párkapcsolatra?

Olyan ez, mint a falusi rasszizmus: nincsen, de igény az volna rá...

Amúgy szerintem az a fő ok, hogy minden az online térbe helyeződött át: mindenki csak a kamu tökéletest látja (nemcsak külsőleg, hanem pl. párkapcsolatokban), a problémákat vagy az unalmas, nyers valóságot nem szokták postolni.

Ezért mindkét félnek irreális elvárások alakulnak ki. A férfiak jellemzően külső terén válogatnak "felül", míg a nők a szabadidős progik/életkörülmények (és külső) tengelyen támasztanak irreálisa elvárásokat.

34F

Én egy machiavellista művészlélek vagyok, ami azt jelenti, hogy kevés olyan ember van a világon, mint én:

Az emberekben abszolút nem bízok, mindenki felé bizalmatlan vagyok. A nőkben meg duplán nem bízok, a csalódásaim miatt, meg amiatt, amit a nőkről feltártam.

Ettől függetlenül a csajozás fontos része az életemnek. Az ismeretlen nőkben való vonzalomkeltéssel kiélhetem a művészi hajlamomat, másrészt inkább érdekkapcsolatokat tartanék fent a nőkkel.

A magánéletben nagyon elvont ember vagyok. Filozófia témákon gondolkodom, ha ihletem van, verseket írok. Egyfolytában tanulok, kalandokat keresek, fel akarom fedezni a világot, stb.

Mit kezdjek akkor egy barátnővel, akik egy "egy meghitt, boldog párkapcsolatot" akar? Én egy energiából energiabomba vagyok, engem ki lehetne űzni a világból az ilyen dolgokkal.

Szóval, köszi, de nem. Nekem nem kell komoly barátnő.

Én az ismerősi körömben azt látom, hogy lusták magukon dolgozni, sokan kapcsolatfüggők, szerelmesek a szerelem érzetébe, mindegy, ki, csak legyen párjuk, és ez általában nem működik, hiszen olyannal is összejönnek, aki nem passzol hozzájuk csak azért, hogy legyen valakijük.

Míg ha elengednék ezt, fejlesztenének önmagukon, tudnák, hogy mire van szükségük, mik a határaik, és nem akarnának mindenáron társat maguknak, akkor meg tudnák találni azt a személyt, aki tényleg passzol hozzájuk és nem csak azért van, hogy legyen valaki.