Elmondjam a szüleinek? Teljesen ledöbbentem :O

Szerintem meg neked sem tesz jót, hogy egy ilyen pasival kezdesz. Bocsi, hogy ezt mondom, nem bántani akarlak. Nekem anno egy skizo srác "tetszett", mert tudtam anyáskodni felette. Rövid időn belül elmagyarázták, hogy miként teszem ezzel tönkre magam, és hogy ugyanannyi erővel normális pasim építhetne is.

Tudom, hogy nehéz, mert már szereted. De téged is tönkre fog tenni :( lelkileg. Olyan emberre áldozod (önként) az energiádat, az idődet, a fiatalságodat, a lelkedet, aki drogos, és nagy valószínűséggel az is fog maradni. Ha tenni próbálsz ellene, ki fog nevetni, vagy megharagszik és elhagy. Ha csendben maradsz és "elfogadod", akkor meg aggódhatsz, végignézheted a lepusztulását, kirángathatod mindig a xarból, járhatsz majd be hozzá a kórházba, idővel (ahogy kifordul önmagából) bántalmazhat, meglophat, stb. Minek teszed ennek ki magad? hidd el, most fáj... de pár hónap, és egy új srác, és áldani fogod az eszed, hogy kiléptél ebből. Néha erőt kell vennünk magunkon. Nem fogsz tudni rajta segíteni: sem brossúrával (hajmeresztő ötlet, csak védőnőnek juthatott eszébe, ki fog nevetni érte a srác), sem könyörgéssel (legyinteni fog rá), sem árulkodással, semmivel. Sajnálom, én a helyedben nagyon határozottan és gyorsan tovább lépnék :(

Nem lehet rajtad sem segíteni... remélem ne bánod meg, bár erre kicsi az esély. Van bnőm, aki ugyanezt csinálta, nagyon durván sérült... éveken át nem tudott tovább lépni és új kapcsolatot kialakítani a sérült bizalom, önbizalom, remény és egyéb dolgok folytán...

Nem hallgatsz az idősebbre, tapasztaltabbra... nem fogja megköszönni, és bántani fog (ha más nem, lelkiekben). Nem fogja értékelni az áldozatot és segítséget. De ... te tudod.