Hogy vágyhatnék kevésbé arra, hogy legyen barátom?

A helyzet az, hogy én már 35 éves vagyok túl sok mindenen. Én 15-16 évesen éreztem hasonlóképpen, csillapíthatatlan vágyat arra, hogy legyen valaki mellettem. Még akkori fejjel. Sokat sírtam emiatt. Hasonló alkattal, ráadásul az átlagnál magasabb is voltam/vagyok.

Ez egy önmarcangoló időszak egy olyan lánynak, aki nem jár bandákba, diszkóba stb. Én "vicces", de elmentem festeni egy képzőművész körbe. Nem sznob voltam, de valaki akartam lenni. Ahogy elfoglaltam magam, próbáltam a koromnak megfelelő önmegvalósítást, de nem csillapodott a vágyam. Sajnos kezdett megtalálni már felnőtt ember is figyelmességével, amit majdnemhogy szerelemnek éltem meg. Nekem kb. 2 évig tartott ez a gyötrelem míg 19 évesen csókolóztam először, 20 évesen történt meg az első együttlét. Ő lett az első férjem is 22 évesen. De hajjaj, azóta elváltam. Sokkal érettebb vagyok már minden szempontból, ideje is. De nagyon sok fájdalmat okoztam azzal, hogy siettettem a dolgot. Sokmindent máshogy csináltam volna akkor...de azok a köztes évek nem voltak kikerülhetők. Keress olyan társaságot, elfoglaltságot (túracsapatok, együttes "fanklub", kézműveskedj, táborozz stb.) ahol hasonló beállítottságúakkal vagy, hasonló érdeklődési kör, kulturált társaság. Nem a mell méret fog számítani. Sőt.

Azóta sem nagyobb a mellméretem felnőtt létemre :-), de lesz kiváló férjed, gyermeked, ahogy nekem is. Mindenképpen találj ki elfoglaltságot, ilyen jellegűt, de szerintem ne a neten keress célzott ismeretséget (ahol több mint valószínű számít a külcsín), mert sok fájdalomtól megkíméled magad. Fel a fejjel!

Az ember természetes vágya, hogy legyen valakije. :)

Az egyetlen hasznos tanács az lehet a kérdésedre: figyelemelterelés. Sport, szabadidő hasznos eltöltése, hobbi, találni valamit, ami lefoglal.

14 évesen én is pontosan így voltam, szóval nyugi, nem vagy egyedül:)

2,5 évig sírtam valaki miatt, akit csak látásból ismertem, nagyon vágytam arra hogy mellettem legyen. Később meg már nem is csak kizárólag Rá, hanem valakire, bárkire aki szeret.

Sajnos 16 évesen megismertem valakit, aki nagyon csúnyán megbántott, (akkor jutottam el arra a szintre, hogy mindegy ki csak valaki szeressen). Szerencsére időben felébredtem és lapátra tettem az illetőt. Utána még eltelt egy kis idő és megismertem a páromat, akivel 3 éve vagyok együtt. Most 2o éves vagyok, sokan 16 nak néznek, kicsik a melleim, de a világ legédesebb férfija van mellettem. Szóval van esélyed, ez egy türelemjátszma amin mindenki túl esik:) sok sikert!

Én is így értek, csak én 18 vagyok, és még nem volt senkim. :((

Nagyon szeretnék már egy barátot, és nem tudom, miért nem jön össze sohasem.

Én 19 vagyok néha van hasonló érzésem,de én még küzdök ellene. Nem akarok valami hülyét kifogni,nem hiszek abban,hogy az eslő párom a férjem lesz,de ki tudja.........

Én inkább várok a megfelelő személyre, addíg pedig különböző dolgokat csinálok, járok karatézni, olvasok, elkötöm magam és így terelődnek a gondolataim.