Mekkora 'szabadságot'vártok el egy kapcsolatban?

Egyik felsorolt témában se érzem, hogy köze lenne hozzá, amíg mondjuk anyagilag, vagy a vele töltött időt nem érinti.

A páromnak nem tetszik a munkám, mert szerinte nem fizet elég jól. Valóban nem, de legalább fix és biztos. Amíg külön kassza van, a saját részem mindenből állom, a saját hobbim pénzelem, tehát anyagilag ő nem kerül ettől hátrányba, addig nincs hozzá köze.

A barátaim se az ő reszortja. Nem neki kell őket elviselnie.

Ha úgy érzi, túl sok időt töltök velük, akkor azt jelezheti, de azt nem döntheti el, kik legyenek a barátaim.

Hobbi szintén, akár csak a többi. Amíg én fizetem és én viselem a következményeit, addig az én dolgom.

Én úgy gondolom, hogy amíg a közös életet nem érinti, addig nincs joga beleszólni. Épp így az öltözködésembe, a vallásomba, az étkezésembe, se az életvitelembe, amíg őt nem érinti negatívan. És akkor is csak annyit tehet, hogy jelzi a problémát. Ha nincs közös megegyezés, akkor meg ilyenkor külön úton folytatódik az élet.

Jelezni bármit lehet, de attól, hogy kapcsolatban vagyok, még szuverén személy maradok. Önálló döntésekkel, érzésekkel, vágyakkal.

Ha az ember valamiért nagyobb mértékben változtat az addigi normákon, akkor mérlegelnie kell, ehhez mit szól majd a párja, mi az, amiben tud engedni, tud alkalmazkodni és miben nem. Minden ilyen lépést meg kell beszélni szerintem, de én nem vagyok hajlandó görcsösen a párom javára dönteni, akkor sem, ha ez végül kenyértöréshez vezet.

Munkába akkor szólok bele ha túltolja. Az én párom imádja a munkáját, de ettől függetlenül nagyon megterheli néha. Őt kell emlékeztetni, hogy tegye le kis időre, vagy pihenjen meg, mert magától annyit vesz észre, hogy tolja, tolja, tolja a szekeret és egyszer csak bumm és kimerül és nem tudja kezelni a helyzeteket és elveszik és lesz egy mini burn-outa. Szóval bele szólok a munkájába olyan szinten, hogy épen tudjam tartani a mentális egészségét, de nem annyira, hogy korlátozzam a munkában való kiteljesedését.

Barátokba nem szólok bele, szerencsére nincsenek toxikus barátai. Valószínűleg ha lenne drogos, alkoholista vagy ilyensmi ismerőse akkor úgy érezném, hogy bele kell szóljak, de szerencsére a párom már nem az a korosztály aki a kábszerekben és piában találja meg magát.

Hobbikba se szólok bele, csak ne menjen a közös idő, a házimunkamegosztás róvására. Ez alól persze kivétel ha épp nagyon fáradt vagy túltolta a munkát, de alapvetően szerintem értitek mire akarok célozni.

Családdal ő maga önként szakította meg a kapcsolatot, a szülei nagyon durván toxikusok.

A véleménye igazából érdekel, de ne akarja konkrétan megmondani hogy mit (ne) csináljak. Nekem kb ennyi.

Pl munkahelyváltásnál mi meg szoktuk vitatni otthon hogy milyen lehetőségeket találtunk, milyen volt az interjú, milyen az első nap, stb, ezeket megvitatjuk. De nincs olyan hogy "na akkó itt ne dolgozz és pont".

A barátaim nem kell, hogy az ő barátai is legyenek.Így is kevesen vannak, nem nekik élek, de egy barátságot ápolni kell.

Ha közös a kassza, akkor van beleszólásunk egymás vásárlásaiba. Ha nem közös, akkor ez oda-vissza offos.

Gyereknevelés: szívesen segítek, ha van gyereke, nekem is van. De van egy határ, amit általában a gyerek szab meg. Ezt nem érdemes feszegetnie a gyerekeimmel, ahogy én sem teszem az övével. Csak konfliktust szül.

Egyéni programok: legyenek, de azért ha már együtt élünk, akkor legalább tudjunk egymásról. Ne legyen titkolózás, mert abból lesz a bizalmatlanság.

40F

Amit elvárok:

- én alapvetően introvertált típus vagyok, és KELL nekem a rendszeres egyedül töltött idő a kikapcsolódáshoz, nem akarok a másik popsijában lenni minden szabad pillanatomban - ne zavarja az, ha néha egyedül akarok lenni, olvasni, sétálni, egyedül akarok menni ügyet intézni stb.

- ne tiltson, hisztizzen, féltékenykedjen, ha havi 1-2x szeretnék nélküle, inkább barátokkal, ismerősökkel, munkatársakkal elmenni iszogatni, bulizni, valamilyen kulturális eseményre; ha van férfi a társaságban, ne féltékenykedjen és ne higgye azt, hogy azért, mert meg akarom csalni... és ne adjon nekem "takarodóidőt" és ha 10 percet kések ahhoz képest, amit körülbelüli visszaérkezésnek mondtam, ne vágja ki a díszhisztit

(de mindent elmondok neki, hogy hova megyek, kikkel, ez alap)

- különkassza párti vagyok - amíg belefér, és amíg az ő anyagi biztonságát nem veszélyeztetem, ne szóljon abba bele, hogy mire költöm a pénzem (max. akkor adjon tanácsot, ha egy terméket tényleg ugyanolyan minőségben - nem Samsung helyett Wish, "uggggyanolyan jó az" jelleggel olcsóbban tud, mint amit kinéztem)

- ha neki ne szimpatikus valamelyik családtagom, attól még ne tiltson tőlük, kiv. ha az illető tényleg kritikán alul viselkedett vele szemben... bár akkor inkább én magam szakítom meg a kapcsolatot