Hogyan kezeljem ezt a borzasztóan nagy féltékenységet?

5 hónapja van barátnőm és sajnos a munkámból adódóan 2 hónapot távkapcsolatban töltöttünk, majd 3 hetet együtt és ismét 2 hónapot távkapcsolatban.

Ő megvárt, nem mondta azt, hogy ő neki ez elég volt, minden este boldogan várta, hogy felhívjam, és mindig 2 órákat beszéltünk minimum. Abban a 3 hétben amikor együtt voltunk, az csodálatos, végig egymás nyakában voltunk, rengeteg közös programot csináltunk. És amikor utoljára kellett visszajönnöm németbe, akkor rettenetesen sírt, zokogott és nem akart elengedni. Elmondta, hogy nélkülem nem tudja az életét elképzelni, és a közeljövőben családot is kész lenne alapítani velem. Nagyon nagyon sok jelet ad arra, hogy mennyire szeret és tényleg csak én vagyok neki, de én egyszerűen iszonyatosan féltékeny vagyok, minden nap ideges vagyok.

Idegeskedek, olyan dolgokon, hogy mivan ha csak átbasz engem és nem is gondolja komolyan amiket mond,

Mivan akkor ha van más srác is akivel beszélget,

Mivan akkor ha nem őszinte velem,

Rettegek, hogy mivan akkor ha instagramon más fiúkkal beszélget,

Szóval rettegek minden ilyentől...

Felvázoltam neki ezeket a gondjaimat, kicsit sokkoltam vele, de utána megbeszéltük a dolgokat és elmondása alapján soha de soha nem csalna meg mivel velem képzeli el a jövőjét, biztonság érzetet adok neki, egy nap rengeteget gondol rám és amikor a barátnőivel van akkor csak én vagyok a téma.

Ja és nem tudom, hogy jelent e valamit az, hogy amikor abban a 3 hétben együtt voltunk akkor szinte sosem láttam telefonozni, alig alig használta.Most vagy titkol valamit és azért nem merte elővenni vagy nem tudom. Pedig sokszor volt olyan, hogy mittudomén elment főzni vagy bármi és otthagyta előttem a telefonját, nem cipelte magával mindenhova, bátran ott merte hagyni és nem volt repülőgépüzemmódban.

Én 24, ő 23.

Kérlek segítsetek valami építő válasszal, vagy építő kritikával mert ez az egész hülyeségem miatt, tönkrefog menni a kapcsolat :(

Köszönöm nektek!