Normális ha egyre inkább kezd ebből a kapcsolatból elegem lenni?

A barátommal terveztünk egy kirándulást. Erre hirtelen bevágja, hogy lehet semmi nem lesz belőle, mert az egyik távoli rokona beteg. Tehát még csak nem is az anyja-vagy az apja lett beteg. Tudta hogy ez az illető beteg, már mondtam neki júliusban menjünk el, de nem akart. Most meg ez a kifogása. Ezen annyira kiakadtam, hogy elküldtem a francba, bár ebben a helyzetben nem volt szép dolog, de gyúlt bennem a feszültség. Azt mondja csúnya dolog, mert én őt nem támogatom.

De mikor én azt hittem van valami nagyobb betegségem (ezt orvos mondta, meg úgy is látta hogy van egy betegségem, de később elvégzett egy újabb vizsgálatot, és kiderült semmi bajom sincs), akkor is elment bulizni, és most így erre utólag azt mondta, hogy nekem csak megszületni volt könnyű, és ennyi.

De amúgy ezek előtt már sokszor mondta nekem, hogy ő el fog dobni a picsába, meg hogy másik nőt keres, mindezt anélkül, hogy bármi rosszat is mondtam volna neki, de ő csak viccelt. Mikor én mondom neki, akkor neki ugyanez rosszul, és azt mondja nem vicces.

Legutoljára részegen is azt mondta, hogy én nem érek fel hozzá, meg hogy örüljek ha vele vagyok, mert mástól ennyit sem kapnék.

Már korábban is volt úgy ilyen-olyan okok miatt lemondta a találkákat. Mindig az utolsó pillanatban.

Sőt mostanában egyre inkább kezdem azt érezni, hogy nincs önbizalmam mellette: Kövér és lusta vagyok szerinte. Pedig egy dekát nem híztam mióta összejöttünk.

Azt minden alkalommal elmondja, hogy elfog engem dobni, mindig ahányszor találkozunk.

Nem értem, hogy a rokonai, családja iránt miért van ilyen nagy empátia, az irányomba nem értem miért nincs.