Mezőgazdász férfi. Van a kapcsolatnak jövője?

Sziasztok!

A párom és én 2 éve alkotunk egy párt, ő 24 éves, én pedig 22. Még nem élünk együtt, ő is otthon lakik a szüleivel, és én is itthon lakok. Én egyetemre járok, ő pedig rendesen dolgozik napi 10 órában, reggel 6-tól délután 4-ig. A családjuk már generációk óta mezőgazdasággal foglalkozik, nagyon sok földjük, gépük, állatuk van. Amikor 4 órakor végez a munkában, haza sem megy enni, stb, hanem egyből megy ki a földekre/állatokhoz, és ha nyugisabb időszak van akkor kb. este 8-ra végez a tennivalóival, ha pedig földmunkák vannak vetés, aratás, stb, akkor éjfél mire végez és ez így például most nyáron hetekig is eltart, ilyenkor én megyek el náluk, próbálok neki segíteni de nem igazán tudok. A szüleivel együtt csinálja, de így is kevesen vannak erre. Testvére nincs, aki besegíthetne.

Ez a 2. nyár mióta együtt vagyunk, plusz még előtte való nyár az “ismerkedésünk” volt, tehát a 3. nyár ez, hogy tanúja vagyok az ő munkájának, életének, és eddig 2x voltunk strandon. Tavaly is egyszer és azelőtt is egyszer, idén még nem. Ha kérdezem tőle, hogy nem-e lenne jó neki egy kis kikapcsolódás, vagy bármi, mérges lesz, hogy neki erre nincs ideje és hogy majd augusztusban elmegyunk egyszer valahova 1 napra.

Nem vagyok telhetetlen, de ezt ő nem érti meg, hogy nekem most van nyári szünet, évközben nekem tanulás van inkább, igaz ő olyankor sem nagyon érne rá, de nekem 22 évesen kötelességem itthon ülni egész nyaron? Ha a barátnőimmel el akarok menni valahova, megharagszik. Kérdeztem már tőle, hogy ha esetleg családunk lenne egyszer, gyermekeink, akkor mi lesz? És az volt a válasza, hogy ő is fel tudott úgy nőni, hogy életében nem volt nyaralni egyszer sem, hát majd a mieink is felnőnek úgy, nem halnak bele. Viszont én nem ilyen vagyok. Rengeteg olyan hely van, ahová életem során el szeretnék jutni, és emiatt nem tudom magam hibàsnak érezni…

Összegezve:

Reggel 6-tól este 8-ig minimum megy, rosszabb esetben akár éjszakába nyúlóan is, ha utána el is jön hozzám aludni (nem lakunk messze egymástól) vagy én elmegyek nála aludni mire hazaér, akkor is csak a fáradt, nyuzott, feszült énjével találkozok és egyből elalszik, beszélgetni is alig beszelgetunk. Én teljes mértékben megértem az ő fáradtságàt, feszültségét, de szerintetek ilyen fiatalon benne maradjak ebben?!! Nagyon tanácstalan vagyok.