Szerintetek szakítanom kellene?

A kérdés, hogy ez mennyire nyomja rá a bélyegét a kapcsolatotokra? Mennyire néz le amiatt, mert más az érdeklődési köröd?

Én azon az állásponton vagyok, hogy ameddig a kölcsönös és elvárható tisztelet megvan, és egyébként jó a kapcsolat, jól érezzük magunkat egymás mellett, addig felesleges ilyenből problémát csinálni. Ha viszont ez feszültséget okoz, netán még az alapvető tisztelet sincs meg, lenéz miatta, vagy becsmérli a céljaidat, akkor azt mondom, hogy hiba lenne folytatni.

3 személyes példát is tudok felhozni. Rólam tudni kell, hogy tanárként kezdtem, 2 évig tanítottam, aztán váltottam az infotmatikusi pályára. Még főiskolásként randiztam egy lánnyal, aki miután meglett a szakmája, az érettségit már nem tette le, egyből munkába állt. Ez nem is lett volna probléma. Az már igen, hogy szerinte én csak egy haszontalan naplopó vagyok, aki ahelyett, hogy dolgozna, az iskolában henyél. Meg egyébként is, az informatika az nem munka, ott csak bámulni kell a monitort, és billentyűket kell nyomgatni.

Szerintem nem kell ecsetelnem, hogy rövid távon beszüntettem az ismerkedést. :-)

Később, amikor már tanár voltam, lett egy pék barátnőm. Ő sem végezte el az érettségit, egyből munkába állt, viszont semmi problémát nem jelentett ez kettőnk között. Tiszteltük egymást, és megbecsültük egymás érdeklődési körét, és hozzáállását. 3 évig tartott, és nem emiatt lett vége.

Most egy végzős egyetemistával randizok, és nem akarom elkiabálni, de nagyon úgy tűnik, hogy ebből kapcsolat lesz. Ő még szeretne egy másoddiplomát is, szóval itt kicsit fordított a szereposztás az előzőkhöz képest. Én vagyok, aki már dolgozik, és ő lesz, akinek magasabb lesz a végzettsége, és aki még tanulni szeretne. De nem tűnik úgy, hogy ez probléma lenne. Én támogatom a törekvéseit, ő pedig elismeri, és tiszteletben tartja az én ilyen irányú céljaimat.

Azt gondolom, empária, tolerancia, és intelligencia kérdése, hogy két eltérő érdeklődésű ember között mennyire lesz működőképes egy kapcsolat.

Viszont nem fogom letagadni, sok negatív példát láttam már a környezetemben, és bizony a családban is arra, amikor ez nem működött. Nem is kellettek hozzá olyan markáns vélemények, mint az említett legelső lánynál, bőven elég, ha egyszerűen nem tiszteli a másik a céljainkat. Ez el tud rontani egy kapcsolatot, vagy ha házasság lesz belőle, akkor egy házasságot. Egy szakítás pedig még mindig jobb, mint egy tönkrement házasság.

Ha a kérdés ennyire tárgyilagosan felmerült az általában az érzelmek repedezésének a jele. A tiétekénél sokkal nagyobb végzettségbeli/jövedelmi/"társadalmi" különbségekkel rendelkező kapcsolatokat láttam jól működni.

Kopnak az érzések, érzelmek már belül, csak hiszed hogy szereted, de ez már inkább csak szeretet, a múlt emlékeiből történő táplálkozás. Ezért kezdenek a felszínre jönni a különbségek. A rossz hír, hogy ez csak erősödni fog. Ha olyan gondolat érlelődik a fejedben hogy szakítani kellene-e akkor tudod rá a választ. S nem a különbségek miatt! Hanem mert mert megkoptak érzések.

A probléma lehet valós, nem mondom, hogy nem, de nekem az indoklás nem világos.

Valahol sztem tévhit, hogy aki egyetemista/tanul az csak az intellektuális elfoglaltságokat szereti/szeretheti, aki meg dolgozik tanulás nélkül, az meg egyszerű.

Mesterképzésre járok, tehát lehúztam már pár évet. Egy tök szimpla kávézástól kezdve, a kocsmázás, bulizás is leköt, de ugyanígy szeretek színházba járni, múzeumba stb.

Én azt nem értem miért vonsz párhuzamot a foglalkozásotok és a kikapcsolódásotok között.

Na de:

Ha azt érzed nem egy irányba mentek, nem ugyanazok a célok hosszabb távon, akkor valóban érdemes elgondolkodni, hogy van-e jövője a kapcsolatnak.

Amit érdemes megfigyelni: támogat a tanulásban? Nem akar lehúzni, nem mondogatja, hogy hülyeség stb? Mert nem mindegy. Attól még, hogy "csak" dolgozik, attól még ertheti és támogathat. Ez nem mindegy.

Amúgy meg nem kötözködni akartam, csak nekem az érvelés volt kicsit furcsa.

Tipikus nő.

Kezded azt érezni hogy szellemileg nem vagytok egy szinten.

Értsétek már meg hogy az csak egy papír! Nem ettől lesztek okosabbak.