Megéri egy önző pasival küzködni?

A barátommal 3 hónapja vagyunk együtt. Eleinte még figyelmesebb volt, virágot hozott, csokit...stb., de egy ideje szörnyű lett. Ha neki szüksége van rám, békén sem hagy, rám avn akaszkodva, viszont ha éppen van más dolga, akkor meg tesz rám magasról, én meg kezdjek, amihez akarok. Amikor beteg voltam, akkor is inkább a haverjaival volt, csak mert neki meg kellett néznie egy filmet. Amikor depis vagyok, egy jó szava nincs hozzám, persze ő mindig várja a bíztatást, meg hogy ki legyen nyalva a s*gge, akár sport, akármi terén. Az ágyban sem figyel oda rám, ahogy elvárnám. Mindig csak ő, csak ő, én meg depizzek itthon egyedül, ha neki épp nincs szüksége rám. Mióta először elmentem hozzájuk (előtte mindig ő jött), azóta meg mindig elvárja, hogy én buszozzak érte, mikor neki ott a pénze, meg a saját kocsija, én meg kérjek a szüleimtől. :S Annyira csak magára gondol. Mit tehetnék vele? Megérti valaha is, hogy nekem is vannak érzéseim, nekem is szükségem van rá, és figyelemre vágyom?