Érezted már hogy nem vagy a párod családjába való?

Igen.

Az egyik esetben nagyon egyszerűek voltak. Leültek nézni azt a Bölcsek kövérét és valami sorozatos fingós részen fetrengve röhögtek. Amúgy az apuka alkesz is volt.

A másik esetben a család egy részének mániája volt, hogy folyamatosan közös programokat toljunk és mindenki a családból a saját dolgát erőltette. Tehát, ha valaki kitalálta, hogy x napra legyen minden kimosva, akkor óriási veszekedések voltak, ha ez nem történt meg. Vagy épp kék terítőt akart valaki.

Igen, de egy percig sem zavart. Ő mellettem döntött, nem tartjuk a kapcsolatot a többiekkel.

Egyébként attól, hogy abban a családban mindenki próbált nagynak tűnni és előadni magát. És ez a betokosodott hányadék gondolkodás volt bejáratva, hogy a fiatalabbak ne várjanak semmit, csak szolgálják az idősebbet.

Két perc alatt zúztam le anyósom önbecsülését, mikor kiderült, hogy ugyanannyi diplomám van. Én nem akartam ezzel vagánykodni egyáltalán, ő meg majd' megveszett, hogy nem tudja magát előadni. Innentől jóformán lefelé tartott a kapcsolatunk. Nem bírták elviselni azt sem, hogy engem anyám partnerként kezel és segített elindulni az életben, nem pedig azért kell hálásnak lennem érte, mert kész tények elé állított, hogy hasznot húzzon belőlem (abban a családban konkrétan ez ment, a párom nevére akartak felvenni hitelt maguknak meg kapott egy roncs kocsit "ajándékba" úgy, hogy még a nevére sem lett iratva, csak az volt a megtiszteltetés, hogy ha ráköltött egy vagyont, hogy átmenjen a forgalmin, akkor használhatta). Folyamatosan ki voltam oktatva, teljes felháborodás volt, mikor úgy akartuk élni az életünket, mint a felnőttek, ahelyett, hogy a pereputtyot pesztráljuk. Végül megmondtam a páromnak, hogy oké, hogy tőlem féltik a vagyonukat és ezért nem adnak semmit neked, mióta együtt vagyunk (ez konkrétan ki lett így mondva), de én k..vára nem fogok egy fillért sem költeni arra, amin nincs a nevem, vagy legalább a tiéd. És így alakult az, hogy elmentünk albérletbe ahelyett, hogy anyuka örökölt lakásába költöztünk volna be cserébe azért, hogy felújítjuk. Meg a f*szomat azt.

Volt, persze.

Exem családja is borzasztó dicsekvő volt, főleg az anyja. Az előttem szólókkal ellentétben nem volt diplomájuk meg ilyesmi, de nem is kellett, mert ők fújták a Passzátszelet. Nekem volt a legmagasabb végzettségem, mégis megtalálták a módját, hogy lenézzenek, lehúzzanak. Meg merem amúgy kockáztatni, hogy némelyik családja nárcisztikus személyiségzavarban szenvedett (illetve mások szenvedtek tőlük, bocsánat), mert nagyon sok tünet egyezett. A folytonos önfényezés, önzés, más emberek érzéseinek figyelmen kívül hagyása, mások lehúza, gázlángozás.

Igen, de még együtt vagyunk, nem lett vége a kapcsolatnak, meg nincs is rá hatással, csak én érzem magamat kívülállónak.

Ők hárman vannak testvérek, én egyke vagyok. Számomra nagyon furcsa, hogy mennyire összetartanak, és mennyit foglalkoznak egymással, nekem már fullasztó, én nem bírnám. Meg valószínűleg én vagyok a túl anyagias, de azt is rossz nézni, hogy csak úgy pénzt ad a húgának, én biztos nem adnék senkinek (nekem se adjon más).

Paromnak csaj az anyja el: egyedulallo alkoholista. De o nem gondolja magat alkoholistanak. Par eve osszevesztunk szerencsere,azota nem megyek hizza soha.

Az akkori jolnevelt felnort kutyam kizarta karacsonykor a 16 fokos eloszoba konyhaba. En ott ultem egyedul a kutyammal. Az volt az utolso.