Nem kíván a férjem szülés után?

Azt írtad, alig néhány kilót szedtel fel, aztán meg azt, hogy nincs rajtad egy deka fölösleg sem. Most akkor melyik?

Bár valószínűleg nem számít a probléma szempontjából, csak olyan, mintha ferditenel.

Azt írta, a terhesség alatt szedett fel csupán nehány kilót, ám a nők szülés után néhány kilóval kevesebbek, mint 9 hós terhesen :)

Amúgy én sosem értem az ilyen kérdéseket. Ha én szexelni akarok a férjemmel, nem csupán szexi feherneműben flangálok fel-alá, hanem mondjuk elkezdem félreérthetetlenül simogatni. Ha pedig visszautasít, akkor rákérdezek, hogy hogy érzi magát, miért nincs kedve. És akkor megbeszéljük. Ez máshol nem így működik?

Én 60 kilósan szültem, utána 54 voltam, egy hétre rá makulátlan alakkal(170 centihez!) Aztán utána még fogytam, így 170/50el simán nagyon tökéletes alakom volt.

VISZONT

Szültem.. én is tudtam, más is tudta, hogy vágtak lent(gátmetszés) varrtak lent, nekem is nehezemre esett elfelejteni ezt, meg hogy kicsit szakadtam is bent. Hiába nem látszott, nem érződött semmi kívülről a 6. hétnél, de nekem is egy évbe telt megbarátkozni a tudattal, a szoptatásról nem is beszélve. Akármikor csak rágondoltam a gyerekre, spricceltem kifelé, mint valami rossz vígjátékban.

Szóval valahogy nem ment, pedig az én testem volt, én is féltem, nehogy szakadjak egy hevesebb együttlétnél vagy ilyesmi, tudom, hogy irracionális félelem volt, kb 3 öltést kaptam, de vissza kellett rázódni abba a tudatba, hogy nő is vagyok, hogy a testem bírni fogja, és megint "privát szféra", nem a gyerek tejadagolója.. Biztosan vannak férfiak, szerintem egyébként a jobbak;), akik nem csak látványra mennek és már dugnak is, hanem gondolkoznak, aggódnak, nem tudják hova tenni a dolgok, el kell magukban rendezni.. Aztán lehet, hogy az életben nem tudja elrendezni a dolgot magában. Én nem szorítanám sarokba egy ilyen kérdéssel, még csak 7 hete szültél, csak egy hetet hagyott ki. Ha meg is mondja, egyikötők sem tud mit kezdeni a helyzettel, nem fog változni, sőt.. ilyenről kellemetlen beszélni is, nem tehet azért, hogy a folyamat felgyorsuljon.

Én elkezdeném azt csinálni, hogy több teret hagynék a fantáziájának, szemérmesebb lennék, nem öltöznék előtte, nem szoptatnék előtte, hogy megint kialakulhasson benne egy olyan tudat, hogy a testem az enyém, és csak szexre nyílik számára. Ha kevesebbet látja, érdekelni fogja. Nem hülye, tudja, hogy nagyon jól nézel ki, nem ez a baj! Had legyen a tested a tiéd megint. Ne beszélj vele semmiről, még csak egyetlen egy hetet hagyott ki, nehogy aztán elvárásnak élje meg az egészet. Rád fog mászni, ha rendeződtek benne a dolgok, még biztosan várnék legalább egy hónapot az egésszel és minél többször öltözködnék titokban, hogy még fehérneműben se lásson. Mindig ápolt lennék, tiszta és illatos és nem simogatnám direktbe, hanem inkább hozzábújnék, hogy "nagy és erős férfinak érezze magát", de nem szexuális céllal, az intimitást pedig hosszú csókokkal hoznám rendbe, nem szájrapuszikkal, hanem hosszú nyelves csókokkal. Majd továbblép a szexre, ha kész rá, ehhez hozzá sem kell nyúlni az alsó feléhez.

"Ha meg is mondja, egyikötők sem tud mit kezdeni a helyzettel, nem fog változni, sőt.. ilyenről kellemetlen beszélni is"

Ezzel nagyon nem értek egyet. Igenis fontos beszélni arról, hogy ki mit érez, szexuális téren pláne, és egy párkapcsolaton belül kifejezetten káros, amikor "kellemetlen beszélni" valamiről, ezért nem beszélnek róla. Itt mindenki csak találgat, mi lehet a baja a pasinak, és úgy tesznek, mintha egyértelmű lenne. Nem, nem az. Lehet, hogy félti a felesége hüvelyét, lehet, hogy az új anyaszerep miatt nem kívánja, lehet, hogy a szülés látványa volt sokkoló, stb. Hát honnan a nyavajából tudná a kérdező kommunikáció nélkül? És bármi is a gond, ha beszélnek róla, legalább empátiát mutathatnak egymás felé, és oldódik a feszültség mindenkiben. Kommunikálni hasznos! Mindig!

Dehogy oldódik! Akkor oldódna, ha lenne rá megoldás! De nincs! Itt bármi is a baja, magában kell rendeznie a pasinak a dolgot! A nő nem tud semmit tenni, és ha még meg is mondja neki a pasas, hogy "nem tudok rád nőként tekinteni egyelőre" akkor mit tud csinálni bárki? Nem fog enyhülni, rosszabb lesz, és a kimondott szavait nehéz elfelejteni, megbocsátani, amíg ezt a kis bizonytalanságot simán menni fog!

Tudom, hogy a mostani pszichológia egyik fele arról szól, hogy "beszéljünk róla", de NEM KELL MINDENT elmondani a másiknak, főleg olyat nem, amihez nem tud hozzátenni. Tehetetlennek fogja érezni magát tőle, és frusztrálni fogja az egész, meg fog bántódni akkor is, ha nem bántónak szánja a másik fél. Beszéljen róla a pasi, de ne a feleségével! Ez ilyen "magunknak megoldós" probléma, nem kell mindent közösen, mert itt a másiknak nincs ráhatása, fejenállva is pöröghet spárgában, a pasinak nem lesz nagyobb kedve lefeküdni vele, és beszélgetés után nem fog megjönni a szexuális kedve.. ez nem az erről való beszélgetés ideje, ráadásul csak egy hete nincs szex!