Miért jelent még mindig ilyen sokat, pedig nem is ismerem?

Kb.12 éves lehettem, amikor beleszerettem egy fiúba, akit mái napig nem felejtettem el.Ma már lassan 18 vagyok és 2 éve én vagyok a legboldogabb ember, mert igazán szerelmes vagyok egy másik fiúba, akivel együtt vagyunk és nagyon szeretjük egymást.Nagyon furcsa kérdésem lenne, ugyanis ez egy nagyon régi történet , de még mindig nem találom rá a választ. Az a fiú, akibe 12 évesen belezúgtam egy különösen helyes fiú, olyan, akiről csak szépirodalmi regényekben olvashatunk.Ő tudja ki vagyok, ismerjük egymást látásból, de nem személyesen. Én halálosan szerelmes voltam belé, de nem tudtam megválaszolni a kérdést, mi olyan vonzó számomra benne. A furcsa az, hogy én 12 évesen is sokkal érettebb voltam a többi lányál, mármint gondolkodásban.Sokkal előrébb jártam, több mindent láttam már akkor is és már akkor éreztem,hogy ez nem ilyen tipikus kislány-szerelem, hanem erősebb volt számomra.Nagyon ritkán látom, sőt, volt h évekig nem találkoztunk, de idén nyáron többször összefutottunk egy -egy buliban és hosszasan figyelt engem.És mivel én is figyeltem őt, mivel meglepődtem, hogy ott van, ezért néha találkozott a tekintetünk.Akkor éreztem valamit, amit nem tudok megmagyarázni, és nem tudom mitől van.A szeme maradt meg kisebb koromból is, ami annyira lenyűgöző talán.Utána napokig nem tudtam elfelejteni a szempárt, és kicsit ijesztő is volt.Kisebb koromban volt ilyen hecc, hogy égessünk papírt annak a nevével akibe szerelmesek vagyunk.Én anno' ezt megtettem, boszorkányoskodtam, és kiváncsi lennék, hogy van e ennek valamilyen jelentősége, hogy még mindig ilyen intenzíven érzek, ha összefutok vele? Vagy talán ez így is marad, mert ő volt az első szerelmem? Mert akkor tényleg igaz a mondás, hogy sosem felejti el az ember az első szerelmét!... Válaszokat kérek, normálisakat, mert ez nekem fontos :)