Folyamatosan irritál hogy a baratomnak teljesen elég ami van.ez miatt nem tudok vele oldottan boldog lenni. Mit csináljak?

Azaz semmi motivácioja nincs pl közös ingatlanra vag, gyerekre házasságra.

Igaz en sem akarnám ezeket most, ésszel felfogom hogy a semmire nem is akarnék én sem szülni.

A különbség annyi köztünk hogy ő teljesem jol elvan igy gyakorlatilag egy cél nélküli kapcsolatban amiben nem tesznek le alapokat, nem alapoznak házasságra pl, nrki igy teljesen jo egy kapcsolat, és kerek neki így a világ. Meg persze gyerekkel már munka is lenne és felelősség is. Azaz meg tudja élni a mát.

Én meg nem.

Allandoan azon görcsölök mintha csak egy komolytalan tingli tangli kapcsolatban lennék így, bármikor lecserélhet ill bármikor pótolható vagyok, mintha komolyabban nem tervezne velem(ő igy elvan velem akár 10 évig is, ha rajta múlna)

Es ez miatt én viszont nem tudom megélni oldottan felhőtlenül a mát vele.

Azaz a kapcsolatban ő boldog, minden happy, nekem meg árnyékolt az egész.

Megbeszélni nem lehet mert ugye en sem akarok gyereket talán csak 3-5 év mulva, nem is lenne aktualitása sem ennek.

Azaz egyezunk abban, hogy nem kell gyerek.

Mégis ez miatt olyan a kapcsolat mintha en ragaszkodnék hozzá jobban, mintha en akarnék csak egyedul többet, mintha én kötődnék csak, mimtha csak nekem lennének motivációim, ő meg csak ugy elvan.

Mert ha érezném azt hogy velem tervez csak még nem ugrunk bele semmibe ugy más lenne.(habár ez is ketséges hogy a tervek füstbe mennének e, van e értelme tervezni), de azt érzem a mának él csak. Es én meg nem tudok csak a mának élni, es ez nekem az egész kapcsolatot beárnyékolja