Vita után eljöttem egy barátnőmhöz aludni. Ezzel végleg elvágtam magam?

Ne haragudjatok, itt vagyok :D

Szóval próbálom tömören leírni.

Hazamentem, aztán amikor hazaért 2 percen belül már ment a balhé, nem is kellett sok, feldobta, hogy ha nem èrtjük meg egymást, külön is folytathatnánk. Erre (utólagos megdöbbenésére) èn helyeseltem, hogy szerintem is, mert nekem így nem fog menni tovább.

Elkezdett csapkodni, fényképeket kidobálni stb... Kb másfél óra múlva, amikor gondoltam már valamivel csillapodott, odaültem vele szemben a konyha asztalhoz, hogy meghallgatom, biztos van mit mondania. Kis rásegítèssel, de elkezdte mondani, mindent. Az összes sèrelmèt, az elejétől fogva, amit eddig nem mert kimondani. Őszintén szólva, szarul esett, de mégis örültem, hogy ennyire "kiborit most mindent az asztalra".

Így tettem èn is. Aztán ismèt arra jutottunk, hogy együtt nem megy tovább.

A nappaliban néztem a tv-t, ameddig ő kint evett, de mivel az ágyneműjèt már kikèszitette, hogy a kanapén fog aludni, vacsora után ide jött be ő is nézni a tv-t. Ültünk vagy fèl órát kínos csendben, amikor felálltam, ès mondtam, hogy nekem ez a szitu kellemetlen, inkább elmegyek zuhanyozni, ès aludni. Erre megpróbált óvatosan marasztalni. Èreztem, hogy itt valami fordulás van.

Eddig a pontig csak azt láttam,hogy sértődött, dühös ès büszke, de ebben a pillanatban ott volt a végtelen szomorúsága ès félelme is.

Pár perc csend után bocsánatot kért. Mindenèrt, amivel megbántott. Csorogtak a könnyei (sosem láttam még sírni), ès csak azt suttogta, hogy nem akar elveszíteni, ès sajnálja, hogy bántott.

A legvègère annyiban maradtunk, hogy a kommunikációnkon sokat kell csiszolni, de próbáljuk meg.

Alapból nagyon ritkán van kifejezetten vitánk, ezért is gondoltuk, megéri megpróbálni megjavítani.

( A szombati vita kirobbanásához annyit tennék hozzá, hogy kiderült, a kiváltó ok tényleg leginkább az volt, hogy nagyon fáradt volt, ès feszült a munka miatt amit rajtam vezetett le, nem jogosan... )

Szóval még az èjjel nekiállt kiszedegetni a kukából a képeket, szèpen minden visszarendezett, ès mire hétfőn a munkából hazaértem, egy óriási csokor virággal, csokival, ès egy hosszú öleléssel fogadott.