Szakítanátok, ha a párotoknak már 2-3 hónapja nem lenne munkája, és nem is látnátok úgy, hogy igazán keresne?

Egyértelműen. Egyrészt a páromnak olyan szakmája van, hogy egy héten belül már kezdhetne valahol, akár a világ végére is kidolgozhatna. Tehát nála a nincs munkája egyenlő azzal, hogy nem akar munkát. Másrészt két-három hónap alatt én is biztosan beszállok neki segíteni keresni, támogatom, biztatom, ha a depresszió jeleit látom, elrugdosom pszichológushoz.

Ha ő szarik az egészbe, akkor menjen isten hírével.

Persze az más, ha megbeszéljük, hogy kell neki 1-2 hónap pihi, de van megtakarításunk meg minden, ami kell, hogy ezt megtehesse, és cserébe itthon nekem egy szalmaszálat sem kell keresztbe tennem, stb.

Velem ezt két pasi is eljátszotta. Az első kérte, hogy tartsam el a gyakornoki fizetésemből, a 2.-nak nagyon jó szakmája volt, ha akart volna másnapra talált volna munkát, de a játékok fontosabbak voltak.

Nem kifejezetten ez volt a szakító ok, de erősen közrejátszott mindkét esetben.