Jogosan haragszom a páromra amiért nem keresett?

Ha most voltál először hosszabb úton, akkor ezt az oldalát még nem ismered.

Az én párom is ilyen. Heti több, mint ezer km-t utazok és szökőévente egyszer kérdezi meg, hogy odaértem-e, jól vagyok-e. Ez általában azért van, mert valamivel elfoglalja magát amíg nem vagyok ott, így nem írogat.

Nyugodtan elmondhatod neki, hogy ez téged bánt, de igazából nem érdemes nagy ügyet csinálni belőle. Ő ilyen, ezen valószínűleg nem nagyon tudsz változtatni.

#12 nem a telibe tojáson múlik. Mármint egyetértek azzal, amit írtál, de ne azért kérdezze meg hogy jól vagyok-e, mert elvárom, hanem azért, mert érdekli.

Ha már a szájába kell rágnom, hogy ekkor érek oda, írj már hogy odaértem-e, annak nem sok értelmét látom. Ha magától nem, akkor minek erőltetni..

Nekem a férjem amikor először elment pár napra, én nem kerestem, mert nekem eszembe sem jutott, úgyis tudtam, hogy nem ér rá, és én nem vagyok olyan, hogy állandóan írogassak, vagy hívogassam, nagyon jól elvagyok egyedül, sőt, néha nekem is jót tesz ha magam vagyok.

Nagyon rosszul esett neki. Ezt elmondta, akkor én ezt nem nagyon értettem meg, de azóta figyelek erre.

Mások vagyunk, más a szeretetnyelvünk. Alkalmazkodni kell, ennyit meg lehet tenni, ha tudom, hogy neki fontos.

A párodnak nem megsértődnie kellene, hanem megértenie téged. Ha neked ez így rosszul esik, akkor igenis figyeljen erre oda.

Remélem azóta rendeződött köztetek.

Havi pár napot tuti egymás nélkül töltünk, olyankor eltelik akár 1 nap is úgy, hogy egy szót sem beszélünk egymással, pedig már házasok vagyunk. Egyszerűen egyikünk sem az a típus, aki igényli az állandó "nyomkövetést", akarom mondani beszélgetést, hogy mizu, hogy utaztál, milyen ott, blabla. Majd ha hazaérünk elmeséljük egymásnak az élményeinket, vagy ha nem bírjuk ki addig, akkor felhívjuk a másikat és nem durcázunk, hogy fel sem hív, pedig én hogy elmesélném neki mi a helyzet. Szerintem ez már amolyan játszmázás, ami nekem nem fér bele.

Ha pl. rossz idő volt és tudom, hogy a férjem több száz km-t vezetett, akkor szoktam neki írni, hogy odaért-e? Ennyi. Válaszol, megnyugszom, majd ha hazaért mesél. Én rosszul vagyok attól is, ha barátnőkkel megyünk valahova és óránként telefonos bejelentkezés van, vagy üzenetváltás. Bakker eljöttünk együtt kikapcsolódni, mindenki együtt él a párjával, nem lehet pár napot kibírni napi egy-egy 10 perces telefonnal? Ha gond van, úgyis a férjem lesz az első akinek szólok. Ez mondjuk az én felfogásom... Nyilván ha az egyik fél igényli, hogy állandóan a hátsójában legyen a párja míg mondjuk ő nem ilyen beállítottságú, az tud problémákat generálni. Kezelni kell.