Nem merek szakítani?

Sziasztok!

Egyre többször felmeűl bennem, hogy szakítani szeretnék. De mindig vissza hátrálok, mert félek, hogy nem boldogulna a párom nélkülem. 5 éve vagyunk együtt, már 1 hónap után együtt laktunk, hol az én szüleimmel, hol náluk. 4 hónapja meg összeköltöztünk( én mindenképpen költöztem volna) onnantól kezdve sokszor idegesít, hogy velem van. Elkezdtem sok mindenen idegesíteni magam, mint pl: hogy úgy érzem mindig ő választ filmet, sokszor úgy érzem hogy én csinálom a házi munkák nagy részét(ami nyílván nem teljesen igaz), már azon is idegeskedni szoktam, hogy ha együtt elmegyünk sétálni, akkor mindig nekem kell bemenni a dohányboltba mert ő nem szeret/mer bemenni. Szóval ilyen kis apróságokon. Az tény hogy soha nem volt probléma mentes a kapcsolatunk, de mindig megbeszéltük. Igazából sajnálnám őt, mert rendes, és szeretni való, de úgy érzem már nincs semmi közös bennünk. Nem járunk bulizni, mert nem szereti, barátaink nincsenek, mert ő úgymond lekoptatta őket, hogy velem legyen inkább, nekem meg azért nincsen, mert ő mindig jönni akart, és ez meg az a személy nem tetszett neki, ezért elhidegültem tőlük. A lényeg, hogy félek mi lesz vele,a családjában nemrég történt egy rossz dolog. Ami miatt mégjobban sajnálnám ha visszamenne a családjához, ahol jelenleg igazából csak a testvérek laknak, tudom hogy ő fog megint mindent csinálni, mások után, az mellett, hogy sokat dolgozik. Én viszont ezt nem akarom. Mellette már nem tudok a hobbimnak élni, igazából dolgozok, hazamegyek, elmosogatok stb, és várom hogy ő végezzen a home officeos munkájával. Aztán vele vagyok és lefekszünk aludni. Ti hogy vagytok ezekkel? Tudnátok tanácsokat adni? Volt már valaki ilyen helyzetben? 27/F