Szerintetek mennyire normális dolog hogy egy 28 éves férfit minden nap felhív az anyukája és kb még mindig rá van gyógyulva a szüleire mert majdnem minden hétvégén találkozik velük? Ja és a barátnő nélkül legtöbbször...

Anyukám 47 éves, és még most is minden hétvégén hazalátogat, és kb napi szinten beszél a mamámmal.

Én is próbálok anyukámmal beszélni, amikor tudok. Nem tartom a felnőttség mérföldkövének, hogy abszolút elvágom magam a családomtól, hogy évente max 5ször lássuk egymást ünnepekkor, aztán meg senki ne tudjon rólam semmit.

Miert tenném? A szeretteimről van szó..

Nem tudom miért mosódott össze sokak fejében az, hogy valaki önállótlan, pipogya, életképtelen, azzal, hogy nem marja el magától a családját abban a pillanatban, hogy kirepül a fészekből.

Arról meg nem is beszélve hogy pár év múlva, amikor már lesznek gyerek, a barátnő is kihasználná a jó kapcsolatot a párja és az anyósa között, mert lesz aki vigyáz a gyerekre...

A barátnő annyira szeretne a potenciális anyósmamával és apóspapával unatkozni? "Azt hiszem nem!"

A srác meg valószínűleg jól érzi magát így. Ha a szülei nem érzik ezt rossznak, akkor "miért ne"? Szerencsés az akinek normális szülei vannak, élőek vagy olyanok akikkel jól lehet dumálgatni. Kicsit kihasználás persze, ha olyankor dupla adag bundáskenyér meg ilyenek fogadják, meg ajnározzák, de a legtöbben akik fikázzák - itt tényleg csak irigyek.

Akkor nem is az a fő gond, hogy anyukájával szorosabb a viszonya, hanem hogy veled nem foglalkozik eleget. Miért nem ebből indulsz ki, miért nem ezt kezeled elsősorban?

A kérdésedre válaszolva és a kommentekre reagálva: nem csak a mindennapi beszélgetés és a minden hétvégi látogatás valamint az évente ötször beköszönés végletek léteznek. Én is (29 vagyok) nagyon jóban vagyok az anyámmal, párommal szeretünk is hozzá (és öcsémhez) ellátogatni, tök jókat társasozunk, beszélgetünk. De külön élek a párommal, vele mindennap együtt vagyok, anyámmal ahogy kijön 2-3 naponta beszélek telefonon, és 2-3 hetente benézünk együtt a párommal. 3-4 hetente meg az ő családját látogatjuk, párom is 2-3 naponta beszél az anyjával. Aztán ott vannak a barátaink, velük is összefutunk 2 hetente. És azt mondom, hogy kell néha külön is csak kettesben havonta 1-2 nap, amikor nincs vásárlás, mászkálás, főzés-takarítás, hanem csak egymással tudunk foglalkozni. Na de ez csak az én esetem.

Mindenesetre foglalkozzon már valaki legalább annyit a párjával, mint a szüleivel, én azt mondom.