Mi volt az a mozzanat amiből rájöttél hogy nem fog menni?

Nálunk ez úgy történt, hogy gyűlt a sok apróság, amikből elegem lett. Mondok pár példát:

- lemondott találkozás, mert a haverokkal spontán buliest alakult (egyre többször)

- minden, amiben nem értettem vele egyet "hiszti" volt

- elkezdett rászokni a cigire, amiről tudta, hogy nem szeretem

Ezekből kifolyólag jöttek lassan az én reakcióim:

- éreztem, hogy egyre kevésbé vágyom a társaságára

- idegesíteni kezdett minden apró kis mozdulata, amit korábban aranyosnak tartottam

- unalmassá vált a szex és egyre kevesebb volt belőle

Az utolsó csepp a pohárban az volt, amikor leültünk megbeszélni a problémákat, mindketten vázoltuk, hogy miben tervezünk változni a másik kedvéért, erre másnap reggel beszólt az öltözékem miatt. Aznap ki is raktam.

Hősiesen bevallom, hogy olyan vagyok, mint a többség. Ha nem csal meg, sose mondtam volna ki, hogy vége. Akkor se, ha évek óta csak én tettem kettőnkért, ha rengeteget sírtam, és boldogtalan voltam évek óta. Mindig reméltem, hogy ha még többet teszek, akkor jó lesz. Mert még akkor is szerettem.

Utólag azt mondom, hogy az utolsó két év már nem kellett volna.

A gyerekéért és érte is a lelkemet kitettem, ő meg elvolt a kényelemben, nem foglalkozott eleget a saját kislányával (nő)

Többször mondtam neki, többet kellene törődni a gyerekkel, erre inkább lejárt éjszaka bulizni.

Nem is tartott már sokáig a házasságunk. Szerencsére 🙂

Nem volt tudatos, és nem is mozzanatnak írnám lw. Inkább egy felismerés. El voltam nagyon gondolkozva valamin. Ö berohant a trafikba. Mikor kijött mosolyogva, xsak úgy reflexből végignéztem rajta és az jutott eszembe: "Te jó ég, mit keresek én itt vele? Miért vagyok vele egyáltalán?"

A kapcsolatban több probléma, hiba és összeféehetetlenségi pont volt, mégsem ezek voltak, amik kivàltották ezt. Nem tudom mi volt az, de nagyon durva érzés volt.

Ugyanaz, mint az első pár hozzászólás.. te adsz, adsz, adsz, ő pedig veszi el az energiádat, amit utána ellened fordít. 😕

Mindig mások a prioritás, akár szinte idegen nők is. Játszmák, manipuláció. Mindig elérte, hogy én törjek meg lelkileg, amikor már nem bírtam, elkeseredettségemben kifakadtam, mert a szép szó sosem hatott, akkor boldogan balhézott, hogy persze, már megint te, látod, mindig hisztizel, nem bírsz magaddal, imádod a drámát.

A mondatok amik hatalmas redflagek voltak visszatekintve

🚩 nem az én hibám hogy így érzel

🚩 mindig a dráma, túlgondolsz, túlreagálsz mindent

🚩 lelkisérült hópihe vagy, erősödj már meg

🚩 én nem vagyok a pszichológusod, ha szükséged van rá, keress fel egyet

🚩 nem akarok hallani az érzelmeidről, nem kell mindent elmondanod nekem, nem kell minden dolgodról tudnom, menj el valamelyik kis barátnődhöz, és pletykáld ki vele

🚩 belefáradtam abba, hogy másokat helyrehozzak, nem fogok segíteni, oldd meg magad

🚩 olyan jó volt a napom, muszáj mindig el..sznod mindent?

🚩 ( másik nőkről beszélt, akikhez "semmi köze nem volt romantikusan") igen, ők sokkal törődőbbek, kedvesebbek, jobbak mint te

🚩 túlaggódsz, túlféltesz, túltörődsz

🚩 már nem nevettetsz meg, mint régen

🚩 amikor mondtam hogy szerettelek én akkor tényleg úgy éreztem, mostmár nem tudom biztosan, de nagyon kedvellek, fontos vagy attól nekem 🔜 de ez nem azt jelenti, hogy egyszer nem jutok el arra szintre mint amin most te vagy, mert te jobban oda vagy értem, mint én érted, de nekem idő kell ehhez

🚩 ne legyenek fiú barátaid, lányokkal barátkozz

🚩 nyugodj már le, ha velem akarsz lenni, szokd meg a természetem, mert én nem változom meg, én nem fogok az érzéseimről beszélni neked

🚩 úgy érzem tojáshéjon kell lépkednem, ha rólad van szó

🚩 nem fogok neked mindent elmondani őszintén, nem hagysz más opciót

🚩 veled nem lehet poénkodni

Szinte könnyesek a szemeim ahogy írom ezeket, senkinek nem kívánom, hogy ezeket átélje, csak azért, mert egy kis tiszteletet, és őszinte kommunikációt, törődést szeretne kapni a "párjától". Ezekután mindig jött a lelkiterror, sokszor még én kértem bocsánatot, mert ő volt bunkó, és én megemlítettem, hogy ez nem esik jól. Amikor meg ott akartam hagyni, valahogy mindig jó lettem megint, valamint mindig kaptam kis "szeretet foszlányokat" ideig óráig. Buta voltam, tanuló pénznek jó volt.

Semmi felelősséget nem tudott vállalni, mindenben nekem kellett döntenem, persze úgy adta elő, hogy "legyen úgy, ahogy te szeretnéd". Aztán döntöttem valahogy, ő meg nekem esett, ordított, hogy náluk ez nem volt szokás soha.

Hiteleket vett fel a hátam mögött, nem engedte, hogy rálássak az anyagi helyzetünkre.

Csenddel verés.

Hazudozások.

Szép lassan mentálisan leépültem, hamarabb kellett volna kiszállni.