Mikor egy nő ilyet mond akkor azt komolyan is gondolja?

10-es vagyok, férfi

Eddig minden barátnőmnek - és most menyasszonyomnak - őszintén beszéltem az érzelmeimről, volt már hogy sírtam, filmet is szoktam megkönnyezni, őszintén, tabuk nélkül élünk, felvállalom minden érzelmem és gondolatom. Pont ezért tiszteltek, mert nem akartam megfeleni ennek a macsó hülyeségnek.

Egyrészt felszabadító és boldogságos így élni, másrészt, én pont így érzem magam erősnek lelkileg, hogy lehet épp nem vagyok jól és elmondom/kimutatom, de egyúttal ki is adom magamból, feldolgozom, és egy percig nem ural utána. És így a prkapcsolatom építésére maximális lelki erőm marad.

10, 12 vagyok

Szerintem ez nem így van, hogy vagy így megy vagy nem. Én tettem érte, hogy így legyen. Olyan párt keresek, akivel már ismerkedéskor tudunk mindenről beszélni, keresem a hasonló értékrendet. Van aki nem ilyen, de azért sokan gondolkodnak így, mint én. Igyekszem a környezetembe is átadni ezt a mentalitást, és teljesen vevők rá az emberek. Ha valaki meglátja, hogy az érzelmek megélése pozitív dolog, onnantól nem lesz neki tabu és erősen elgondolkodik, hogy így éljen. Én támogatok mindenkit, aki hajlandó erre :)

"Nekünk nem lehet gyengeséget kimutatni nektek igen."

Dehogynem. Egymás előtt vágtok fel csak. Hergelitek egymást, hogy milyenek a nők, pedig a normális nők a normális férfiakat szeretik, a normális embereknek meg néha sírni kell, néha összetörnek.

Soha nem járnék olyan macsóval, aki vörös fejjel inkább szívrohamot kap, minthogy elsírja magát. Mindig azt hittem, hogy az ilyen selejtek kihalnak, mire felnövök, de még elég sok van.

Kérdező, elég torzult képed lehet a nemi szerepekről és a jól működő párkapcsolatról, ha szerinted a problémák megbeszélése havi egyszer "fér bele" egy kapcsolatba.

De igazán kíváncsi lettem, te miről szoktál beszélgetni a pároddal? És mit csinálsz, ha történt veled valami, ami miatt mondjuk csalódott, eltitkolod a párod elől?