Csak nekem kiábrándító bunkó és visszataszító ha a pasi pukizik mellettem?

Nekem az lenne kiábrándító, ha a párom nem tudna annyira ellazulni a kapcsolatunkban, hogy az alapvető ember/biológiai dolgait félne megélni mellettem/körülöttem.

Ez a kijárok fingani az ajtó elé dolog olyasmi, amit az csinál, aki még nem bízik a másikban és a kapcsolatukban. Nem kell szándékosan undorítónak lenni, de nekem inkább imponál, ha a másik mer mellettem önmaga lenni. Ennek az is a része, hogy az otthonunkat otthonának érzi és mer benne úgy élni, mint a sajátjában. Ennek része a szellentés.

Nő létemre nem szívesen tartózkodnék sokat egy olyan helyen, egy olyan ember mellett, aki mellett tartósan feszélyezve érzem magam... És szeretnék elég jó lenni ahhoz, hogy a párom haza érkezzen, mikor hozzám érkezik, ne pedig egy irodába/rendelőbe/étterembe, ahol nem szoktuk kiengedni az ilyen kellemetlen dolgokat, és ahonnan alig várja, hogy hazaérjen.

Engem is zavar.

Az otthon érzem magam, önmagam lehetek, meg a közönséges, gusztustalan vagyok, nem ugyanaz.

Kicsit túl van misztifikálva ez a dolog szerintem.

A szellentés is ugyanolyan emberi dolog mint a levegővétel. Nincs jó hangja, sokszor kellemetlen szagú de emberi. Ez is te vagy meg a masik meg mindenki.

Engem egy komoly kapcsolatban zavarna, ha úgy lenne kezelve mint egy nemlétező tabu dolog. Ha valaki el akarja engedni magát egy kapcsolatban ilyen téren, tegye.

Nálunk gyerekkoromban otthon tök normális volt hogy az ember kiengdte amikor kellett. Nem szándékosan a másik orra alá, de nem mondták hogy lanyom takarodj át másik szobába fingani.

Aztán én ilyen téren kissé szemérmesebb lettem, nem szívesen teszem mások előtt, de csak mert úgy érzem komfortosnak. De egy komoly párkapcsolatban ha a masiknak nem okoz gondot, én se problémáznék.

Plusz van egy bátyám akivek együtt nőttünk fel, szóval én elég edzett vagyok ilyen téren:D