Gáz ha a párom postás, levélkihordóként dolgozik?

Édesapám lassan 30 éve kézbesítő, édesanyám kétdiplomás, három nyelvet beszélő, vezető beosztásban dolgozó nő.

Jövőre 30éves házasok lesznek. Soha, semmi probléma nem volt emiatt kettejük között.

Édesapám intellingens, de imád a szabadban dolgozni, soha nem tudta elképzelni magát egy irodában. Büszke anyukámra, támogatja a terveiben és soha semmiféle probléma sem volt amiatt, hogy apukám "csak egy kézbesítő".

Egy ember értékét, főleg párkapcsolatban nem a foglalkozása határozza meg, hanem a jelleme, értékrendje, személyisége.

Mintha nem is gyakorin lennék.

Végre értelmes gondolatok, meglátások ebben a témában.

Ajándék volt ma ide feljönni miattatok!

Végre nem az egzisztencia meg rongyrázás megy, hanem a józan ész.

Miért a gyk kell hogy megerősítsen a párod munkájában? Csak én kamillázok?

Akkor gáz, ha kilopkodja a levelekből az értéket, lenyúlja a nyugdíjas Mari néni nyugdíját, és a második gyerekét váró kismama családi pótlékát, és más nevében leveleket ír azoknak akik még a régi módi levelezést hobbiként szeretik? Nem kézbesíti a leveleket és elrejti a pincében, legyen az számla vagy szerelmes levél, és unalmas óráiban mikor nincs veled azt olvasgatja, ahelyett, hogy egy jó könyvet venne.

A párod ilyen? Mert ha nem akkor nem gáz.