Mit gondolsz erről?

Nekem is ilyen volt az első komolyabb kapcsolatom. Jó volt vele, kedveltem, de nem voltam különösebben szerelmes, nem vesztem meg érte, nem ábrándoztam róla amikor nem voltunk együtt, és snem is mondtam neki egyszer sem, hogy "szeretlek" (én ilyet csak nagyon erős érzelmek esetén mondok). Úgy gondoltam, kb. ennyi egy kapcsolat, végül is jó ez így, mi is elkezdtünk jövőt tervezgetni, stb. Később láttam, hogy ez nagy hiba volt. Ha még nem alakultak ki bennem az érzelmek, ha még idő kell, akkor ez még nem egy komoly dolog, addig nem szabad jövőt tervezgetni, mások (szülők) felé komoly szándékot jelezni, stb.

Egyébként fél év után vége is lett, olyan világnézeti különbségek miatt, amik felett már az elején sem lett volna szabad átsiklatnom.

Szóval nem vagyok benne biztos, hogy barátnőd helyesen áll a dolgokhoz. Gyakorlatilag bármikor megérhet neki a gondolat, hogy ő mégiscsak keresne inkább olyasvalakit, aki felé megvannak az erős és határozott érzelmek, te pedig ott leszel pofára esve a terveiddel.

Lehet cuki mesékkel nyakon önteni a dolgot, de ez jellemzően arról szól, hogy téged talált, te tűnsz ideálisnak, de valami nincs meg. Általában így csak tartalékként tartják az embereket és amint jobb kerül a képbe, aki megmozgatja az ösztönöket, a régi megy a levesbe.

(Bár, ez a gyk. Mivel most egy nő mondta ezt, záporozni fognak az idealizáló válaszok. Ha férfi mondta volna, már mindenki szidná, hogy csak dugni akar.)