Ha valaki nem lát alapból értékesnek, csak ha küzdenie, hóditania kell, vagy bármi, felejtős?

Úgy unom már azt, ha ott vagyok "parlagon", nyitott vagyok a kapcsolatra, akkor nem értékelnek. Félvállról vesznek.

De ha megtudják azt, pl kik kaparnak utánam (nem kis emberek akiket elutasítok, befolyásosak meg stb), vagy azt, hogy nagyon is vannak, akik küzdenek értem, vagy megtudnak rólam ezt azt a netről, vagy csak egyszerűen nem akarom könnyen beadni a derekam, akkor aztán én vagyok a minden, jönnek a szerelemvallomások, a rózsaszín köd, jóformán meg is kérnek.

I.Van olyan férfi egyáltalán, aki tud érezni ilyen szenvedélyt, "tüzet", fergeteges szerelmet olyan iránt, aki csak ugy ott van kéznél, hű és csak szereti a masikat, és ennyi, vagy ne is keressem?

És II.lényegi kérdésem:

Ha semmit nem tehetek azért hogy csak úgy szeressenek, es csak ilyen küzdelmek árán szeretnek csak, akkor mindenkivel szakítanom kell állandoan majd, mert ez ugye elmulik azzal, ha megkap.

Kapcsolatban már nem kell küzdeni.

Vagy keressek olyanokat akik akkor szeretnek belém ha ott vagyok nyitottan rá, es küzdelmek nélkül megkap? Ilyenek léteznek egyáltalán? Csak mert nekem eddig még soha az életemben nem jött össze ilyen hogy olyannak kellenék, akinek ott vagyok "kéznél".