Mennyire van rendben az ha a baratom tobbszor is le hulye k***azott? Es nagyon csunyan beszel velem?

" Meg is érdemled, hogy ezt mondja. Én se bírnám higgadtan elviselni, ha ilyen idióta picsa lenne a csajom."

Mert egy nárcisztikus, elmebeteg phasz vagy, azért.

Vergőtök, veszekedtek, ordibáltok, mit kéne csinálni? Meg kéne rendülni? Látszik, hogy elborul az agyad, ha nincs minden nyomorult szavad komolyan véve és valaki nem térdepel neked.

Nekem is volt egy ilyen exem, a végén már mindent megengedtem magamnak, amivel alázhattam, majd ki is dobtam.

És az ilyennek megint nője van, sokadik fejezet...

És akkor nem vagytok Stockholm-szindrómások...

Meg nem a jóképűek kapcarongyai vagytok...

Álljatok már le az ilyen kommentekkel. Fogalmatok sincs hogy alakulnak ki ezek a kapcsolatok és miért marad benne valaki. Az sincs a leírásban, hogy jóképű az én hasonló kapcsolatom se egy “alfaval” volt.

Te se vagy jobb az ítélkezéseddel meg kapcarongyozásoddal.

DEhogynem, ezerszer jobb vagyok. És nem állok le, mert az ilyen kapcsolatok legalább felénél már elsőre is lehet látni, hogy milyen a pasi. (Te is láttál a környezetedben ilyet az tuti, csak amikor a globális női egot kell védeni, akkor hirtelen elfelejtődik.)

De mind azt az önfelmentő dumát adjátok elő, hogy elsőrekedvesjószépvolt, stb.

És a kérdező nagy eséllyel az az áldozattípús, aki következőre is egy ilyet választ be. Vagy, ha mégsem, akkor a normális pasin éli ki a frusztrációit, "tönkretéve" lelkileg őt is, meg a kapcsolatot is.

Biztos megint mérges lesz 1-2 ember, amiért leírom az igazat, de akkor is megteszem, mert megint jött egy "jóképűzős" elem okoskodni. Ha akár egyetlen nőnek átmegy, amit írok, már megérte.

Velem egyetlen párom bánt így a múltban, mint a kérdezővel, és pont az, aki NEM volt jóképű, hanem kifejezetten ronda volt. Eredetileg csak jó barátok voltunk, és folyamatosan sírt, hogy egyetlen nő sem ad neki esélyt, pedig ha végre kapna szeretetet, ő örökké megbecsülné a barátnőjét úgy, mint senki.

Végül elkezdett próbálkozni nálam, én meg megsajnáltam, mellé meg arra gondoltam, hogy ha a külseje miatt nem jövök vele össze, akkor én is csak egy leszek a sok közül, aki figyelmen kívül hagyta, milyen jókat beszélgetünk, értelmes, stb. és mégis eldobta a külseje miatt.

Eredmény: Pár hónapig volt normális, sőt, annyira kedves, hogy nem akartam elhinni, hogy létezik ilyen. Aztán kezdte azt, hogy először állandóan kötekedett, aztán fokozatosan jöttek a durva veszekedések, leqrvázások, dögölmegezések, a külsőm sértegetése, alázás stb. A vége felé már azért is ostoba beképzelt qrvának lettem nevezve, mert nem akartam nyitott kapcsolatot, és elvártam a hűséget (nem mintha lett volna alkalma bárki mással lefeküdni, de a szándék ott volt), és nem hatott meg a sírása, hogy cölibátusban élt x évig, és most hirtelen hullott az ölébe egy nő, és most érti meg, milyen ha kinyílik a világ, és szeretné belevetni magát a puncikba, de ettől még persze örökké csak engem fog szeretni. :D

A szex undorító volt vele, részben a külseje, részben a szexuális kultúra hiánya miatt.

A szakítás környékén öngyilkossággal zsarolt, bántással, fojtogatással, ismerőseim előtt való lejáratással fenyegetett (sőt, nemcsak fenyegetett, írogatott is pár embernek), ha tiltottam, akkor zaklatott.

Semmivel nincs kevesebb esélye, hogy nem jóképű csávó bántalmazó paraszt legyen, minthogy egy jóképű legyen az. Személyiség kérdése.

Van párom, aki jóképű és rendes is, a büdös életben nem bántott, és egy pillanatig sem volt szó olyanról sem, hogy ne akarna elköteleződni. Egészséges lelkű, normális férfi.

Ha egyszer is vége lenne a kapcsolatomnak, akkor sem adnék többé esélyt nekem külsőre nem tetsző férfiaknak, át fogok nézni rajtatok, egy nyomorult mosolyt sem fogtok kapni (nehogy félreértés legyen :)). Minden nőnek ugyanezt javaslom.

Nem kell összejönni olyannal, akihez nem vonzódik őszintén, nem fogtok köztük nagyobb eséllyel olyanra lelki, aki nem bánt és alkalmas komoly kapcsolatra, valamint csak kínoznátok magatokat és a pasit is.