Kihűltnek érzem a kapcsolatomat. Vélemények érdekelnének, hogy mit tudnék tenni, illetve, hogy érdemes-e erőlködnöm szerintetek?

9.éve vagyunk együtt a párommal. Tisztában vagyok vele, hogy eddigre a rózsaszín köd már felszáll, stb-stb.

Nagy problémák nincsenek a kapcsolatunkban, viszont azt érzem, hogy valami hiányzik. Úgy érzem, hogy szeretethiányom van. Úgy érzem, hogy a párom már nem "úgy" néz rám. Beszélgettünk erről már a közelmúltban és azt mondta, hogy afelől kétségem se legyen, hogy ne szeretne. Valahogy a viselkedésén pedig mégsem érzem ezt 100%-osnak.

Az intimitással van a fő problémám. Meg szoktuk egymást ölelni, vannak kósza puszik, szájrapuszik, viszont rendes csók már nincs egy jó ideje (vagy nagyon ritkán, akkor is csak szex közben)-és ez nekem hiányzik. Ha elmegyünk valahova, egymás kezét is már csak hébe-hóba fogjuk meg és már nem is merem nyújtani..

A szexuális életünkkel nincs nagy baj. Van, hogy heti 3-4-5x szexelünk, de nyilván van olyan hét is, amikor mondjuk csak 1-2x, viszont a szexek minőségiek és ezen a téren (is) nagyon passzolunk.

Viszont nekem a szexben is hiányzik a spontaneitás, hogy csak úgy random megkívánjuk egymást és elkezdjük egymást simogatni, izgatni. Általában úgy néznek ki a szexek, hogy vagy előtte, vagy már napközben egymás tudtára adjuk, hogy szex lesz. Amivel alapvetően nem lenne bajom, mert tényleg izgalmas néha már napközben húzni a másik agyát chaten és meghozni a kedvünket, de nálunk már ez a standard. Kvázi vagy előre, vagy fürdés előtt meg van beszélve, hogy fürdés után szex lesz, ami nem túl vágykeltő számomra. Ezen kívül azt is sérelmezem és sajnos nem tudom jól titkolni sem, hogy általában akkor szexelünk, ha a páromnak kedve van. Régebben, amikor beszélgettünk erről, akkor sérelmezte, hogy kevés olyan van, hogy én kezdeményezek, de amikor meg "kezdeményeznék" (én jelzem szóban, hogy szeretném, ha lenne valami, mert normális kezdeményezés ugye nincs...), akkor meg sokszor elutasításba ütközöm, ami nem tesz jót a lelkivilágomnak. Ezekt leszámítva a szexszel nincs baj, az nincs ellaposodva. Szexi fehérnemű, új pózok, játékszerek, stb-stb vannak, mindig próbálunk újítani és beszélünk a vágyainkról.

Viszont ezt a spontaneitást, a csókot, kézfogást, stb is hiába mondtam már el neki őszintén, minimális változást érzékeltem csak és emiatt úgy érzem, hogy ő már nem is vágyik ezekre a dolgokra..

Programok és minőségi idő terén nincsen probléma. Mindigis sok programot csináltunk, sokat utaztunk, kirándultunk, randiztunk, stb-stb, ami most is így van, úgyhogy ezen a téren nincsen panasz.

Ezért nem is tudom, hogy mivel lehetne felpezsdíteni a kapcsolatot, ha lehet egyáltalán ennyi idő után?

Sajnos ezt nem oldja meg egy jó program, vagy egy wellness hétvége, mert nálunk ezek már igazán nem okoznak újdonságot...

Bókolgatni szokott, de nyilván azt sem annyira és annyiszor, mint a kapcsolat eelső éveiben.

Valahogy úgy érzem, hogy már nem olyan csodálattal néz rám, nem érzem magam annyira nőnek, mint amennyire kellene.. Úgy érzem, hogy egy kapcsolatban egy férfi mellett ha boldog a nő, akkor ragyog, viszont én hervadtnak érzem így magam. :( Szexre visszatérve is azt érzem, hogy nem kifejezetten engem kíván, hanem magát a szexet, hiszen ha néha én kezdeményeznék, akkor valamiért nem..

Közben pedig velem tervez, rövid meg hosszútávú tervekről is szoktunk beszélgetni.

Valamiért mégis szeretethiányosnak érzem ezek miatt magam. Tudok valamit tenni azért, hogy újraébredjen a tűz benne? Mert én vágynék ezekre a dolgokra, hogy bejelentés nélkül leteper, megcsókol, megfogja a kezem, stb.. És vele szeretném ezt, nem mással.

Nem tudom, hogy van-e erre valami megoldás, de még 30 alatti vagyok és nem érzem azt, hogy ennyivel be kellene érnem életem végéig, hogy ott van bennem, hogy hiányzik a szenvedély...

Esetleg valaki Érzett már így? Javaslatok?