Nök, ti hogyan viszonyultok ahhoz ha a párotok, férjetek beteg lesz?

Én házas vagyok, 35 éves férfi. 10 év kapcsolat, egy 5 éves és egy 2 éves gyerekünk van. Sajnos múlt héten összeestem a nyílt utcán. Elötte hívtam a feleségemet, hogy nem vagyok jól, de lerázott azzal, hogy mit csináljon ö ezzel, hívjak mentöt. Majd a telefon letevése elött összeestem (a telefonomat egy kedves tolvaj meg is fújta amíg magatehetetlen voltam). Kórházba kerültem, ma engedtek ki. Sajnos pontos diagnózis még nincsen, post covid probléma lehet úgy néz ki, további vizsgálatokra küldtek a centrumba. Azóta is el-el szédülök, szerencsére eszméletvesztés nem volt, pihenést írtak elö (amit nem is tartok be hogy segítsek a gyerekekkel) A feleségem egyszer sem kérdezte, hogy vagyok, csak kiabál amiatt hogy rámaradt a két gyerek, amíg én a kórházban fetrengtem, ahogy mondta. Azt mondja ö is szivesen fetrenge egy hétig a kórházban ahelyett hogy a gyerekekkel van. Igazából jól esne egy jó szó, egy kérdés, aggódás, de semmi. Ö csak azzal van elfoglalva, hogy én most nem tudom hozni vinni a gyerekeket ahogy szoktam és minden rámarad. Pedig a nyugdíjas nagyszülökre kéne haragudni inkább, akik soha sem segítenek nekünk.

A feleségem diplomás, képzett ember, mindenki intelligensnek ismeri, elegánsan öltözik, stb. Ne egy ilyen melegítös, alkesz, höbörgö gyári melós típust képzeljetek (persze nem mindenki ilyen de ismerek ilyen típust). Régen nem volt ilyen, csak a második gyerek óta.

Nem tudom elképzelni milyen lehet egy nö törödése. Nekem rajta kívül 2 kapcsolatom volt. Daganatos beteg voltam, akkor az egyik rögtön elhagyott, a másik meg azután hogy Apám halála után kiborultam, lefogytam és 1-2 hónapig nem akartam programokra menni. Létezik a filmeken kívül olyan hogy pl jelen helyzetben egy nö engem ápolna, megkérdezné hogy vagyok, aggódva hívott volna a kórházban? Mert engem úgy hívott a feleségem, hogy “jó lenne ha hazajönnél, szedd össze magad”. Szedném én ha tudnám mi a bajom, de az orvosok se tudják még.