Párommal tökéletes a kapcsoltunk (nemsokára 2 évesek leszünk), viszont világnézetben ég és föld vagyunk, mit csináljak szerintetek? (Többi lent)

25/F

(Aki szeretne hosszabban olvasni,hogy átfogóbb képet kapjon, az majd lentebb tud)

Röviden:

Ő egy kisvárosi, késői gyerek (szóval idősek a szülei), keresztény neveltetést kapó, családban ő az egyetlen diplomás, humán területen dolgozó és természetes dolgokban hívő nő. Én nagy városi, ultra realista és csak a tudományoknak hívő, diplomás szülők nevelte férfi vagyok aki IT területen dolgozik.

Tehát érthető mik lesznek a különbségek:D viszont a különbségek közül kiemelkedő az, hogy nem tudok vele egy jót beszélgetni... Konkrétan ha végre van hosszabb időm barátaimmal/párom barátaival/munkatársaimmal több időm, akkor órákat tudok hatalmas beleéléssel beszélgetni és utána mindig 1-2 napig iszonyat boldog vagyok, de aztán meg jön a szomorúság, hogy nincs kivel kibeszélnem magam napokig. Más is zavar persze, de kommunikálunk és kompromisszumokat kötünk, meg borzasztó türelmes ember vagyok, így az nem zavar. A jó beszélgetéseken kívül a jövő is aggaszt, mert gyereknevelésnél már most kegyetlenül más véleményeken vagyunk, de annyira, hogy elképzelhetetlen kompromisszumot kötni.

Ez az egész pedig azért fáj borzasztóan, mert nála tökéletesebb csajjal soha életemben nem találkoztam, viszont a jó beszélgetések és ellentétes kapcsolatok teljesen beárnyékolják ezt a csodálatos lányt:( segítsetek kérlek, mert hiába imádom és szeretem, egyre boldogtalanabb vagyok.

Még egy komoly probléma, hogy nekem fontos az egészségem és nem szeretnék 50 éves koromra meghízni és inaktív lenni, még ha rajtam múlik, akkor is sportolni szeretnék. Párom viszont egyáltalán nem ilyen és félek, hogy gyerek után csak rosszabb lesz, én pedig nem szeretném látni, ahogy saját maga miatt jóval idő előtt korházakba járkál vagy meghal, szörnyű lenne:( (tudom amúgy is előfordulhat, de legalább az esélyeket csökkentheti). Na meg szeretnék vele aktív programokat öregen is, nem csak most.

Köszönök minden segítséget!

Hosszabban:

Tökéletes alatt azt értem, hogy személyiségre, jövőképre, kinézetre (90%-ban) teljesen olyan, mint amilyen nőt kerestem. Jelenleg együtt lakunk egy éve, rengeteg közös programunk van, imád engem és én is őt, a sex isteni, viszont a világnézetünk extrém mód különbözik...

Ő egy kisebb és csendesebb városban nőtt fel (bár inkább mondanám falunak), kései gyerek volt (szóval idősebbek a szülei), keresztény és erősen a természetes gyógymódok jók nevelést kapott, családjában rajta kívül senki nem ment egyetemre és nagyon humán területen dolgozik. Én viszont bár nem egy nagy városban nőttem fel, de IT területén dolgozom, nem hiszek semmiben a tudományokon kívül, nem tartok hagyományokat és apum orvos, anyum pedig közgazdász.

Szóval már ebből eléggé érződhet, hogy mennyi surlódást okozhat ez köztünk:D viszont én bár egy sokat hülyéskedő és mindig pörgő egyén vagyok, nem szoktam veszekedni és nagyon kevés dolog zavar, így eddig pár alkalmon kívül nem volt vitánk se ez miatt, meg amúgy is kommunikálunk és kompromisszumokat kötünk. Ami borzasztóan rossz, hogy mindig a barátaimmal, munkatársaimmal és párom barátaival tudok csak egy jót beszélgetni. De munkában nincs annyi idő rá, barátokkal pedig úgy hogy nem együtt vagyunk nem mindig találkozunk (heti 1-2 alkalom) és akkor se feltétlen nagyon sok időre, mikor meg együtt vagyunk és úgy megyünk el haverokkal valahova, akkor meg borzasztó kellemetlen, hogy mindenkivel életem beszélgetését folytatom, páromhoz meg egy szót nem szólol, ezért ott se tudok jót beszélgetni... Pedig mikor van rá alkalmam, akkor egy nem olyan jó beszélgetés is 1 napig iszonyat boldoggá tud tenni és teljesen megkönnyebbültté tesz, egy jó beszélgetés után pedig van, hogy egy hétig kicsattanok a boldogságtól. Persze aztán meg minél tovább tartott ez, annál szomorúbb leszek, hogy a párommal nem tudok ilyet csinálni:(

De a jövő is eléggé aggaszt, gyereknevelésben brutális különbségek vannak, kompromisszumot lehetetlen lenne kötni. Meg ott van az is, hogy nekem az egészség nagyon fontos, sem most és sem 50 évesen nem szeretnék kicsit sem elhízott lenni, sőt, 50 évesen ha rajtam múlik, akkor még sportolni is szeretnék hobbi szinten. Párom viszont nem törődik ennyit ezzel az egésszel, és most ugye ez nem annyira nagy gond, de gyerek után valószínüleg méginkább nem fog, én pedig nem szeretném, ha a párom a szemem előtt épülne le saját maga miatt és lássam meghalni vagy gyakran kórházba járkálni jóval idő előtt.

Nagyjából ezek lennének a legfőbb problémák, és nagyon köszönöm neked, hogy elolvastad idáig és szeretnél segíteni! Cserébe feltudom ajánlani, hogy IT világában tudok tanácsokat adni vagy segítséget nyújtani.