Nem vagyok a párom életének a szerves része?

8 hónapja vagyunk együtt a párommal, nagyon szeretem őt, de sajnos 80 km-re lakik tőlem. Egy-két hetente szoktunk találkozni, olyankor a szombatot és a vasárnapot együtt is töltjük, de, ha lenne alkalmunk gyakrabban találkozni se akar, mert "sok a dolga" (barkácsolgat, szerelget). Azt mondja jobb is így, mert legalább nem ununk egymásra, amivel én nem értek egyet persze. Én hiányolom őt nagyon, de úgy érzem, hogy ő annyira nem hiányol engem.

Olyan, mintha egy könyvet olvasnék, mindig mesél nekem mik történnek vele, de aligha vagyok ott.

Persze kell a külön töltött idő, nem is tudnánk megoldani, hogy heti többször találkozzunk, de legalább, ha van rá alkalmunk éljünk a lehetőséggel. De nem. Pedig szívesen segítenék neki a szerelésben, akármiben, nem akadályoznám őt ebben, de mégis együtt lennénk. De ő olyan jól meg van nélkülem a kis világában, én pedig folyamatosan hiányolom őt, hiába vannak elfoglaltságaim.

Közös jövő, például költözés még csak szóba se jött, nem tudom meddig leszünk még így, de engem frusztrál ez az egész, ami köztünk megy.

Szerintetek van egy ilyen kapcsolatnak értelme, jövője, vagy addig lépjek ki belőle, míg nem élném meg rosszabbul a szakítást?

Köszönöm előre a válaszokat!

24L