Haszontalannak erzem a parom. Mit tegyek ebben a helyzetben?

Masfel eve vagyunk egyutt a baratommal, mindketten friss diplomasok vagyunk, egyutt elunk. Nekik egy csaladi vallalkozasuk van, igy o abban “dolgozik”, nekem is van munkam. Azert tettem idezojelbe, hogy dolgozik, mert egyaltalan nem olyan, mint egy rendes munka. Nehany nap kivetelevel a het tobbi napjan 9 korul tapaszkodik ki az agybol, a laptopjan intezget nehagy ugyet itthonrol, majd kb. egy delelott alatt le is tudja az egeszet.

Nekem egy borzasztoan furcsa, reszemrol es az en csaladomban abszolut a kemeny munka volt mindig is az elismert, a tenniakaras es a szorgalom.

Egyre jobban kezd ez zavarni, eddig nem tettem szova neki, mert tudom hogy nem adna fel a ralativ jol fizeto csaladi vallalkozast egy olyan allasert ahol fix a munkabeosztasa es kevesebb a bere. Ugy erzem tehat hogy ez soha nem fog nala valtozni, foleg hogy amivel foglalkoznak mondhatni valamilyen szinten ideny munka, de ezt nem reszleteznem.

Attol tartok, hogy ha a kesobbiekben gyereket vallalnak, en lennek a “kenyerkereso”, aki minden nap jar dolgozni, viszi a haztartast es minden dolgot intez, emelett meg o “babazna” es ellenne a gyerekekkel, mint egy eltartott feleseg. Ez az opcio a reszemrol szoba sem johet, semmikepp nem elnek ilyen felosztasban.

Faj a szivem, mert a kapcsolatunk egyeb resze jol mukodik es sokaig, talan meg most is ot kepzelem el a jovendobelimnek, az igazinak. Csak ugy nyomaszt ez a munka dolog, nem tudom mit tehetnek..

Kerlek segitsetek, mit tanacsoltok?