Aki dobbantani akar a pàrkapcsolatából, hogyan készíti elő a terepet ? 31N

Ne érts félre kérlek, nem szeretnélek semmire rábeszélni. De szerintem érdemes lenne ezt a kérdést az okoktól elindulva kezelni. Nem olvastam végig az összes kérdést és választ, ne haragudj, ha esetleg nem annak megfelelően írok, amit pluszban hozzátettél a történethez azóta.

Nem tudom, miért szeretnéd lezárni a kapcsolatot, de ha nem történt olyasmi, amit nem szívesen vallanál be a párodnak, érdemes lenne beszélni arról, ami miatt egyáltalán véget akarsz vetni ennek.

Ha a helyedben lennél, először a problémáról beszélnék. Nem feltétlenül azért, mert még megoldható, hanem mert tisztességesebb és érzelmileg könnyebb úgy elkezdeni a leválást egymásról, ha mindketten tudjátok, hogy ez együtt nem működik, nem javítható. És egy kicsit talán esélyt adni megpróbálni azt, hogy dolgozzatok egymással a kapcsolaton, mielőtt végleg lemondtok róla.

Én is voltam hasonló helyzetben, amit végül sikerült megoldanunk együtt (elhidegültünk, semmi extra, de nem voltunk boldogok egymással és nem akartunk szobatársakként élni), én akkor a párom elé álltam a problémával, hogy figyelj, én ezt tovább ebben a formában nem bírom. Nem akarok lemondani róla, de nem vagyok szerelmes, nem érzem jól magam. Szeretlek, de szeretném magam felszabadultnak érezni és most nem érzem azt. Vagy valami ilyesmi, már nem tudom pontosan. Volt pár elég komoly beszélgetésünk arról, hogy hogyan tovább, ő is beismerte, hogy ez így nem fog örökké tartani és máshogy kell együtt haladnunk, ha valóban ezt akarjuk. És ezek alatt a beszélgetések alatt tudatosítottuk magunkban azt is, hogy ha fél - 1 éven belül nem leszünk jobban, később sem leszünk már jobban, szóval addig adjunk bele mindent a "mi" - be és fordítsuk arra az energiáinkat, hogy együtt oldjuk meg. Ha pedig nem megy, találjunk ki együtt egy olyan megoldást, amiben nem követjük a szüleink mintáját. (Az ő szüleinél megcsalás volt és filléreken pereskedés, az én szüleimnél több éves vagyonmegosztási per, birtokvédelmi eljárás(a másik fél bírósági úton történő kijelentése és kizárása a lakásból).) Szóval együtt beszéltünk meg mindent. Igen, azt is, hogy mi lesz, ha nem jutunk semmire. Hogy kinek mennyi idő kell összeszednie magát anyagilag, hogyan intézzük a közös dolgainkat (nekünk sem volt hitel, sem gyerek, de kollégák voltunk, a barátaink barátai voltak mindkettőnknek, sok dolog volt, ami miatt a másik nem sétálhatott volna úgy ki a mi életünkből, hogy nem ad fel minden mást is). Végül nem volt rá szükség, jártunk párterápiára, érzelmileg teljesen ki voltunk merülve, ezért tudatosan próbáltuk eleinte egymást szeretni és meghallgatni. És lassan egyenesbe jöttünk. De megvolt a B tervünk és ez szerintem így van rendjén. Felnőtt emberek vagyunk és ti is. Ha tisztelitek egymást, menni fog ez diplomatikusan.