Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szerelmi vallomás 40, felett tényleg gáz?
45 éves férfi vagyok, Egy volt kolléganőmbe estem plátói szerelembe, úgy, hogy korábban volt egyfajta kölcsönös vonzalom közöttünk, munkahelyi bulikon is érezhető volt a részéről ez a vonzódás, számomra is vonzó volt, jó volt a közelében lenni, de nem léptem, nem közeledtem felé, mert házas vagyok és két gyermek édesapja is, a házasságunk kb 5-6 éve nem működik,elhidegültünk egymástól korábban ebből kifolyólag voltak vitáink, mert próbáltam az asszony tudtára hozni, hogy ez így nem jó, nem vagyok boldog a kapcsolatunkba, ő arra gondolt, hogy csak ki karom használni, pedig csak az intimitás a szeretet hiánya tört fel belőlem. Valahogy látszólag bele törődtem, hogy ez így alakult, már nem firtattam a dolgokat, teljes közömbösség alakult ki közöttünk, ez részben köszönhető volt a napi megszokott dolgoknak, illetve nem jutott időnk egymásra, most sem jut több sajnos :(.
A kollegina szeptembertől másik munkahelyre ment dolgozni, ekkor jöttem rá, hogy nem láthatom napi szinten, pedig az utolsó napokban egyáltalán nem volt közömbös az irányomban, szinte kiáltotta, hogy itt vagyok, mi lesz velünk?! Alkalmat kerestem, hogy láthassam, megbeszéltük egy találkát amelyet mindketten terveztünk, de mindig közbe jött valami, általában a gyerekeket érintő dolgok(szülői értekezlet, oktatási év eleji szülőket érintő programok, stb ). Végül is többszőri csúsztatás után volt egy időpont, amit a volt kollegina az utolsó pillanatban lemondott, valami kisebb ürügyet keresve. majd megpróbáltam másik alkalmat keresni, megbeszélni, de nem is válaszolt, majd végül, arra hivatkozott, hogy megismert valakit ezért nem válaszolt! Ez nagyon kiborított, mert pontosan ettől tartottam, hogy ez az opció lenne a legrosszabb ami történhet! A boldogság lehetősége megérintett, de mégis nagyot koppantam! A találkánk az egy baráti találkaként volt tervezve, ott szerettem volna beszélni az érzelmeimről iránta amit akkor kezdtem érezni, hogy elment máshová dolgozni! Teljesen padlóra tett ez a helyzet, kétségbe esésemben üzenetben írtam le az érzéseimet iránta, a plátói szerelmemről is írtam, na azóta semmi választ nem kaptam tőle, még ráírtam néhányszor, de teljes hallgatás van a részéről, elég megalázó helyzetbe kerültem emiatt, magam alatt vagyok! Az asszonynak is elmondtam, hogy a kapcsolatunk padlón van(amit tudunk régóta), ezért szerelmes lettem egy másik nőbe(persze a szerelmem személyét nem fedtem fel)! Nem tudtam volna megcsalni az asszonyt, már a válást is felvetettem, ami után kiderült, hogy ő is régóta szenved a mostani helyzetben! na most 2 dolog között évődök, az egyik, az, hogy hűtlen lettem, mert igaz, hogy nem történt semmi, de lélekben elfordultam a házastársamtól, már ez a vívódás jó pár hete zajlik, végig gondoltuk a házasságunk megmentését, is, de bennem van a szálka a több éves szenvedésért, a plátói vonzódás is még igencsak működik, pedig teljes hírzárlat van irányomban, nem tudom elfelejteni, a boldogság lehetőségét amit ilyen módon elvesztettem, korábban ami előtt jelezte, hogy megismert valakit, meg sem nézte az üzeneteket, de amióta felfedtem az érzelmeimet megnézi, és csak ennyi, semmi válasz se pozitív, se negatív. Padlón vagyok még mindig. A házasságunk megmentésre való kísérlet után vissza zuhantunk a mindennapi rutin világába, ami felőröl, a másik fél zárása is nem éppen segít ebben. Tele vagyok megválaszolatlan kérdésekkel amelyekre nem kaptam választ a hírzárlat miatt, egy rövid találkát próbáltam kieszközölni a dolog tisztázására és mégis ez lett a vége!
Szerintetek mit tehettem volna, lehet, hogy az őszinteségem okozta ezt a teljes zárást a részéről? Nem érzem, hogy éretlen dolog volt szerelmet vallani az előzmények után! De ki tudja, már én sem vagyok benne biztos, hogy jó ötlet volt!
válasza: válasza:9/24 anonim válasza:
„1 vagyok most olvastam el a többi részét,mert csak az elejét olvastam el,de kár volt.Az hogy nincs időd a feleségedre egy orbitális megúszó duma.Ha dolgozol és vele szerettél lenni volna akkor megkéred az egyik haverodat,szomszédodat vagy pár órára fizetsz bébiszittert,hogy elvidd szerenvsétlent valahova.Ott kibukik az egész,hogy magasról tettél rá miközbe neked megadta az időt,hogy elmenj céges bulikákba csorgatni a nyálad a kolleganődre.Míg te jól elszórakoztál,otthon vártak rád,vigyáztak a gyerekekre.Gondolom hazamentél ilyen szerelmetes bulika után és bevágtál egy savanyú szar az élet pofát.Innen látszik semmit nem tettél a feleségedért.Ha elválsz örülhetsz,ha találsz magadnak egy olyan partnert aki elnézi a baromságaidat.”
A házasságunk 17 év alatt jutott el idáig, voltak viták veszekedések, néha egy-egy alkalom, hogy elmentünk valahová, sajnos egyre kevesebbet tudtunk, a gyerekekkel egészen más elmenni valahova, mintha magunk mentünk volna. Igen, abban igazad lehet, hogy többet kellett volna kettesben lennünk, az utóbbi időszak sem kedvezett ennek, sajnos a haverok messze vannak, idegenben élünk, bébicsőszt meg vidéken nem mindenhol találsz, talán a nagyszülők jöhetnének szóba, de ők nagyban tesznek ránk meg a gyerekekre. Így magunk vagyunk, mindenre. Bele is fáradtam ebbe a lehetetlen helyzetbe. Végül is ide jutottunk, kiüresedett kapcsolat, amely talán menthető talán nem. A kolléganő felnyitotta a szemem, hogy a házasságunk félrecsúszott, tartalmát veszítette. Ha minden rendben lett volna, akkor nem figyeltem volna fel rá a kolléganőre valószínűleg!
A házasságunk mentése szintén a szemem előtt van, mint lehetőség, de ami kiváltotta ezt a józanulást, még hatással van rám, ez lett a vége.
Arra viszont rájöttem, hogy a legtöbb házasság erre jut a végén, csak sokan megalkudnak, és szemet hunynak felette. Mert a vagyon, a gyerekek miatt nem lépnek ki belőle. Idáig jutott ez a kapcsolat ez lett a vége, hogy mi lesz a folytatás, ha menthető akkor megpróbáljuk, ha nem akkor meg elválunk!
Te most azt hiszed, hogy nagy ívben tojok a gyerekeimre és családra, de ez nem igaz!, A gyerekekkel sokat vagyok,. mert az asszony itthonról is dolgozik, illetve a munkaidőnk kicsit keresztben van, többet tudok a gyerekkel lenni, az első gyerekkel is így volt, most a másodikkal is rengeteget vagyok, mivel tovább dolgozik mint én. Ez nem is lenne baj, de egymásra alig szántunk, szánunk időt, engem jobban megviselt ez a dolog, ő jobban bírta látszólag, én nem, ebből voltak vitáink, majd az életünk oda jutott ahol most van…
_________________________________________________
10 anonim válaszára:
„Ez a gyerekek igy meg ugy ez hatalmas nagy baromsag. Megneheziti a gyerek az eletet? Igen. Nem alszotok egyutt? Igy van. Csak agyban lehet dugni? Nem. Csak ejjel lehet dugni? Nem.
A kolleginarol annyit: ha meg akarod menteni a hazassagot, akkor jobb, hogy elment a cegtol. Ha meg nem fontos a csaladod, akkor mar az elso ceges bulin meg kellett volna prucskolnod. De most ez a hajo eluszott.
Mint az elobb is irtam amit tehetsz: megprobalod megmenteni a hazassagot, azt ha nem megy, akkor irany a prostik, meg a terep.”
Azt tapasztalom, hogy a mai családok magukra vannak utalva, a szülői segítség hiánya(amin értsd azt, hogy nem akarnak részt venni, nem vállalják azokat a nagyszülői feladatokat, amelyeket a mi nagyszüleink tettek és vállaltak, élik a világukat, nálunk ez van), a gyerekek sem úgy vannak, mint a mi gyerekkorunkban mi voltunk, velünk nem foglalkoztak annyit a szüleink(persze az alap gondoskodás meg volt, etetettek ruháztak minket), mi napi szinten játszunk a kisebb gyerekkel, azzal szemben, hogy velünk nem játszottak, mi magunkban vagy másik gyerekekkel játszottunk.
Nem csak a szex hiányzik, az csak egy része a dolognak, hanem az a kölcsönös szeretet, ami egy hosszú távú kapcsolat mozgató rugója.
A házasság megmentését, megpróbáljuk, de ha nem megy akkor válás lesz a vége, mert már ott tartok, hogy jobb egyedül nekünk és a gyerekeknek is, mint egy ál boldogságban vagy megszokásból együtt élni.
Előbb utóbb ki bújt volna szög a zsákból, pl. a gyerekek kirepülése után sok házasság válással végződik, mert rájönnek, hogy nem is ismerik egymást. Csak ők 30-40 év után jutnak idáig.
11 anonim válaszára:
Csak az a gáz, hogy azt mondta van valakije, erre meg szerelmet vallasz és azóta irogatsz. Láthatóan baromira nem érdekli, hogy mit akarsz tőle, még csak hasonlót sem érzett.
Az előzmények után teljesen magam alá gyűrt az elzárkózása, ami nagy részben a randik csúszásával is magyarázható, alig tudtam találkozásra időt szánni. A korábbi közös randink tervezgetése után gyors bepasizást nem hittem el neki, lehet, hogy besokallt, ezért írta akkor ezt. Persze lehet, hogy dörzsölten több randit tervezett, csak egy lehetőséget látott bennem, és én voltam az instabilabb, de abban sem vagyok biztos, hogy ha akkor valakivel összejött, hogy most is együtt vannak-e vele. Végül is már teljesen mindegy, mert a részéről velem szemben teljes hírzárlat van.
_________________________________________________
13 anonim válasza:
„Az életkoroddal semmi gáz (2-es válaszoló kifejtette), de a viselkedésed rettenetesen gyerekes. Én már 30 évesen sem nyomtam a "derült égből szerelmi vallomás" játékot mert ezzel letámadod a másikat. Ez szinte minden esetben visszatetszést kelt. Főleg, hogy házas vagy. Szerinted ez milyen üzenet neki?
Rengeteg időd volt arra, hogy elválj és utána udvarolj a kolleginának (fokozatosan, nem letámadva, mint egy éretlen tini), de te csak topogtál egy helyben.
Kolleginák hajkurászása helyett inkább próbáld meg helyrehozni a házasságodat. Itt krónikus beleszarás esete forog fenn. Szerinted egy újabb nővel nem esnél ebbe a hibába?
Ha szívvel, lélekkel próbálod megjavítani a házasságodat és ennek ellenére sem menthető, akkor pedig válj el, legyél egyedül egy darabig, vond le a tanulságokat és utána kezdj el csak közeledni másik nő felé.
Ez működhet, minden mással magadat, a feleségedet és azt a szerencsétlen nőt szivatod, aki esetleg nem annyira megfontolt, mint a téged lepattintó ex kolléganőd.”
A szerelmi vallomást már bánom, nagy baromság volt, úgy látszik józan ítélő képességemet is elvesztettem, ezzel, hogy bele csavarodtam a hölgybe.
Igazad van, rengeteg időm lett volna válásra, de fel sem fogtam, hogy lehet másképpen is, hogy ez a házasság nem működik rendesen, inkább lesüllyedtem arra a szintre, hogy sokat vitatkoztam és veszekedtem az asszonnyal, majd a végén teljes közömbösségre álltunk egymás irányában.
A volt kolléganő arra volt jó, hogy felnyitotta a szememet, ha már így alakult, rájöttem, hogy a házasságunk romomban hever, az asszonnyal erről beszélgettük mostanság, és megpróbáljuk helyre igazítani, úgy vagyok vele, ha nem megy akkor nem kell erőltetni akkor marad a másik opció, a válás!
_________________________________________________
14 anonim válaszára:
„A sztorid elég tipikus. Elhidegült házasságban kialakult lángolás az esetek 90%-ában arról szól, hogy kénytelen legyél szembenézni vele, hogy amiben élsz, attól már szenvedsz.
Háromféle végkimenetelt láttam közvetlen közelről:
1. Elmúlt a plátói lángolás és elkezdtek dolgozni a felek közösen a házasságukon, helyre is jött. (Ritka)
2. A plátói dolog elmúlt, válás lett a vége, és mindkét fél új emberrel igyekezett kapcsolatot kialakítani, ami vagy sikerült, vagy nem. (Ez a leggyakoribb.)
3. A plátói dolog realizálódott, kapcsolat lett belőle, aztán idővel az is tönkrement, mert előjöttek ugyanazok a problémák, amiket a házasságban sem sikerült kezelni.”
Ezzel teljesen egyet tudok érteni, hogy amit így leírtál, felnyitotta a szemem ez az esemény, hogy egy házasság milyen szintre tud süllyedni, miközben elhiszed, hogy ez 17 év után már csak ilyennek kellene lennie, ez a megszokott a természetes. Hogy milyen folytatás lesz nem tudom, de az első opció előtt vagyunk. Beszéltem az asszonnyal a mostani helyzetről, és őbenne is megfordult évekkel ezelőtt a válás, mert egymás idegeire mehettünk az évek alatt. De végül nem mondta el, hogy csak mostanában, hogy felhoztam neki a kapcsolatunk válságát. Valahol benne volt, hogy jobb ez így mintha külön lennék, meg is lepődtem ezen, mert korábban amikor felhoztam, hogy a házasságunkból hiányzik az a kölcsönös vonzalom, ő eléggé elutasított, hogy csak ki akarom használni, az, az érzésem volt, hogy ezt zsarolási felületként használja, hogy ha nem úgy teszek, ahogy ő gondolja, akkor ő sem hajlandó…. Na ez is jól bele rondított a kapcsolatunkba. A közeledések a részemről ezért is maradtak el sok területen.
16 anonim válaszára:
„Ember, ahogy en latom mindket dolog ugyanarra vezetheto vissza. Nem ertesz a nokhoz. Hiaba vagy 45 eves, hiaba van felesege, semmit nem tanultal. Ha elvalsz abban biztos lehetsz, hogy nulla eselyed lesz. Ezert azt javaslom, hogy villamgyorsan kezd el figyelni a felesegedre, es probald meg menteni a dolgokat, amig lehet. Ha o is bezarul, neked nem lesz tobb lehetoseged az eletben.”
Nem tagadom, hogy nem értem a női lelket és viselkedést, mert arra egy élet is kevés!
A nők a legkiszámíthatatlanabb valamik/lények az életben, mégha el is hiszed magadról, hogy akkora macsó vagy, hogy te tudsz róluk minden, hogy minden nőt az ujjad köré csavarsz, de ez csak szemfényvesztés. Szimplán csak áltatod magad! De ez nem az én bajom, majd rá jössz idővel!
Bennem van annyi önkritika, hogy leírom ezt, leírom az érzéseimet.
A házasságunk megmentése most opció, de ha mégsem sikerülne, akkor válás lesz!
Félre értettél nem vagyok kapcsolatfüggő, ha el is válunk, nem fogok egyből egy kapcsolatba menekülni, akkor megélek egyedül, ez van! Lehetőségek meg mindig akadnak, csak észre kell venni!
_______________________________________
19/34 anonim válaszára:
„A kolléganőd tudja, hogy a váláson is gondolkozol?
Mert lehet mindössze csak amiatt hátrált meg, mert nem akar egy házasságba belerondítani.”
Igen, írtam neki, hogy a házasságunk nem működik, válás előtt állunk! A válás sem úgy megy, hogy most kitalálom, holnap meg már külön vagyunk! A házasságba én sem terveztem bele rondítani. Most már végig csinálom, ezt a két opciót(a házasság mentését vagy a válást), még akkor is, ha a volt kolleginával semmi sem lett. Nem fogok visszakozni.
25 anonim válaszára:
„Itt válaszolgatsz random embereknek,de az életed egy nagy rakás sz..”
Erről szól ez az oldal, nem?!...
Az, hogy mivé lett az életem, már rájöttem. Végül is sokan nem jönnek rá egy egész életen át.
__________________________________
29/ anonim válaszára:
„26 nem az a baj,hogy kérdést tesz fel,hanem olyan kifinomultan tud megválaszolni a hozzászólók válaszára a saját életét meg nem tudja megválaszolni,csak ennyi.Ja még annyi,hogy ha válaszolnak neki,keresi a kibúvókat és mindre van magyarázata,nem furcsa?Saját szemszöge,másik kettő még csak meg sem tudja védeni magát.”
Sok ember a saját életével kapcsolatos tanácstalan, a kérdésekre nem tud egyértelmű választ adni, lehet, hogy én is ez a kategória vagyok. Ez a felület erről szól, hogy a feltett kérdésekre válaszok jöjjenek.
A válasz meg alap dolog, hogy ha valaki kommentjére választ is kap, nem pedig a nem tetsző válaszokra diszlájkolgat!
Kibúvók? Itt mire gondoltál? Nem írtam azt, hogy nem az én felelősségem az, hogy a házasságunk idáig jutott. Benne van mindkettőn hozzá állása is, tehát én is hibás vagyok, ebben tudom, az a kérdés, hogy hogyan tovább…!
Melyik kettő nem tudja magát megvédeni? Az asszonyra és a volt kolléga nőre gondolsz?
Nem festettem ördögöt a falra sem az asszony személyében, sem a volt kolleginával kapcsolatban. Miért is kellene megvédeniük magukat, mert nem támadási felületnek szántam ezt az írást! A tapasztalataimat osztottam meg, a házasságunk válságáról írtam! Nem haragszom sem az asszonyra, sem a volt kolléganőre sem!
__________________________________
30 anonim válaszára:
„#29 Ebben mi a meglepo? A legtobb ember nem tanacsra, hanem onigazolasra vagyik.”
Ebben is lehet igazság, tehát egyfajta megerősítés ez!
__________________________________
31 anonim válaszára:
„Én csak azt nem értem, miért pont belé álltok bele. Mikor annyi megcsalós meg más hasonló mondjuk elítélendőnek szituációt vázolnak fel. Ő meg csalás helyett korrektül válni akart volna...”
A válás a második opció, előtte még ott van a házasságunk mentésére tett kísérlet!
__________________________________
32/ anonim válaszára:
31 nagyon korrekt mikor már érzelmileg megcsalta a feleségét az tényleg korrekt.
Az hogy így jártam, a házasságunk válságának a következménye, igen érzelmileg eltávolodtunk egymástól, szigorúan nézve valóban hűtlen lettem. Ilyenkor szokott feltörni belőlem a válás gondolatának erősödése, mert azzal raknánk helyre az egészet!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!