Túl reagáltam volna?

párommal lassan 6 éve vagyunk együtt, 2 éve együtt is élünk. van egy kamasz lányom. a kapcsolatuk idáig teljesen rendben volt. kb egy éve kezdett romlani vagy talán fél éve közöttük a kapcsolat. a lányom egyre jobban bele ment a kamaszkorba, egyre nehezebben tűr meg mindenkit maga körül. sajnos elég flegma is és szemtelen velem (meg mindenkivel) szemben. de bíztam benne, hogy ez "átmeneti". a párom sose "cseszegette", csupán csak rá szólt kicsit eréjesebben, mikor már én ezerszer könyörögtem neki pl., hogy vigye ki a kutyát, vagy menjen már végre fürdeni...vagy ilyen általános dolgok. mindent ott hagy maga után kajálásnál, ezt is szóvá teszi, hogy pakoljon el maga után. egyre rosszabb lett a helyzet, mert egyre eltávolodtam a gyerekemtől, egyre csúnyább hangnemben válaszolt vissza nekem meg páromnak. ami azt eredményezte, hogy párom egyre többször rá szólt miattam, ugymond engem védett, mert mint a kutyával úgy beszélt. tudom, hogy ez nem jó, de egyszer túl leszünk rajta és nem akarom megütni vagy ilyesmi, pedig egy jó nagy pofon biztos helyre tenné a kisasszonyt...

a páromnak anno volt egy súlyos betegsége, még nem ismertem, ő akkor a legjobb barátja ex nőjével tartotta a kapcsolatot, a csaj tartotta benne a lelket akkor. nem volt köztük semmi, ezt tudom 100%osan. viszont 1 évben 1-2 alkalommal még midnig beszélnek. tegnap ismét beszéltek, én meg haza jöttem, nem tudta hogy hallom amiket beszélnek. párom nagyon panaszkodott a gyerekemre. hogy egy idióta bunkó, meg fel kéne akasztani, meg utálja...a csajnak elmondott mindent rólunk...ez annyira szíven szúrt. az egész. a gyerekről amit mondott, az hogy rólunk beszél neki. el is küldtem. szét mentünk. viszont nagyon hiányzik. nagyon szeretem. ő nem csak a pasim, mert akkor nem érdekelne. hanem tényleg a párom, társam volt. ez a helyzet a gyerekkel eléggé gáz, de tudom, hogy a hormonok és a kamaszkor miatt van ez. és elhiszem hogy őt is idegesíti az egész, hogy a gyerek ilyen velünk. hogy válasszak a párom és a gyerekem között? eldobtam őt, mert nekem a gyerek szent. aki őt bántja (szavakkal), az rosszabb mintha engem bántana. visoznt azt se akarom, hogy esetleg a lányomnak legyen rossz. sírt nekem, hogy nem az apja, ne szóljon bele az életébe. inkább ki kerüli vagy nem jön ki egy légtérbe vele, de ez se megoldás. most nagyon magam alatt vagyok :(