Túl reagáltam volna?

Uh... nekem is kamaszodó fiam, kísértetiesen hasonló a helyzet vele és a nevelőapjával, aki szintén engem védve szól rá néha erélyesebben, hogy anyád háromszor szólt, MOST indulj fürdeni. Ez eddig OK is.

A gyerek nyilván lázad ellene, mert "nem az apám" - nem persze, meg mert egyikteknek se lenne jó szót fogadni, neki az lenne a legklasszabb ha téged hülyére vesz, ő meg nem szól rá, kishölgy uralkodik.

Még azt se látom nagy bajnak, hogy valakinek elpanaszolja, milyen hülyén viselkedik a gyerek - jelzem, az én kiskamaszom is sokszor idióta és elviselhetetlen, pedig én az édesanyja vagyok és imádom.

DE

Ha azt hallanám, hogy valakinek azt mondja, utálja, idióta bunkó meg FEL KÉNE AKASZTANI... egy percet nem maradnék vele. Ott fognám meg a fiamat és költöznék el vele.

"eldobtam őt, mert nekem a gyerek szent"

Nem, nem szent a gyerek. Azért engedi meg magának amit megenged, mert nincs nevelve, nincsenek megszabva a határok. A kamaszkor nem egyszerű, de azt is lehet és kell is kezelni. Nem az a megoldás, hogy jajj majd kinövi.

"Párod" szerintem így járt a lehető legjobban.

Férfiból vagyok én is és azt is értem, hogy a barátnőm más férfitól való gyerekével szemben rövidebb a kanóc, de nehezen tudom elképzelni, hogy egy harmadiknak panaszolom a barátnőm gyerekét. Főleg nem így. "Fel kéne akasztani", hinnye. :D

Szóval valahol érthető a párod, valahol nem. Nem voltunk ott, nem hallottuk a beszélgetést közte és a másik nő között, csak te tudod, hogy érdemes-e ezen átlépni.

Abban igaza van a többi válaszolónak, hogy alaposan a fejedre nőtt a lányod. A kamaszodással járó lázadás ilyen-olyan formája belefér, de az irritáló kisdiktátor viselkedés nem.

kérdező

erélyes légy, ly-al írják, nem j-vel.

de a pasi irányában légy erélyes, és nehogy visszafogadd.

milyen anya vagy, h. vki felkötné, mint egy kutyát a lányodat, de itt nyafogsz, h. szereted az ürgét?!

vissza ne fogadd, ha észnél vagy.

undorító, ahogy odavagy érte, nyíljon már fel a szemed.

Egyik barátom járt így nem olyan rég. 6 éves kapcsolat ment a levesbe egy kis 14 éves porbafingó miatt. Találkoztam én is a gyerekkel, mert barátom elhozta magával többször edzeni, baráti összejövetelekre. A tenyerén hordozta a hülyegyereket, mindent megvett neki, programokra vitte, segítette ahol tudta. Hát egy borzalom a gyerek. Fiú, de olyan hisztis pi_csa, hogy nőbe ritkán látni olyat. Flegma, mindenre húzza a száját, az anyjával úgy beszél mit a kutyával. Haveromat is folyamatosan provokálta. És hát addig-addig, hogy egyszer lekent a gyereknek egy pofont. Nem hittem el mikor mondta, mert ilyen birkatürelmű embert nem ismerek másikat. Szerintem a hangját se hallottam, hogy valaha felemelte volna. A nő azonnal elküldte, mert jajj az ő drágasága.

Eltelt már lassan fél év, és hát haverom teljesen új ember, mióta megszabadult tőlük. Szerintem a te pasid is jobban jár így.

Igen, túlreagáltad. A pasi nyilván túllőtt a célon azzal, ahogy az ismerősének beszélt a helyzetről és a gyerekedről, de nyilvánvalóan tele a puttonya, és veled, meg a gyerekkel ezt nem tudta megbeszélni. Ő kiállt melletted, amikor a gyerek lealázott, de te soha nem álltál ki a párod mellett, hogy neki is lehet igaza, függetlenül attól, hogy a gyerek apja, vagy sem. A tanár sem a gyerek apja...., akkor mindenkit küldjünk el a búsba, mert ő most kamasz?!

Nem állítottál fel időben korlátokat a gyereknek és most itt az eredménye. Szentként tekintesz rá, ő meg beléd törli a lábát. Gyakorlatilag nincs mellette magánéleted, mert két mondattal lealáz téged és a társad is. Szerinted ez helyes? A gyereket szeretni kell, de ez nem azt jelenti, hogy bármit megtehet.

A lányod most már megtanulta, hogy mindenkit elüldözhet mellőled, akinek nincs kedve szót fogadni, vagy egyáltalán elviselni a jelenlét, ő az úr a házban, te pedig másodhegedűs vagy.

Helyén kellene kezelni a gyermekünket, a társunkat és saját magunkat egy ilyen kapcsolatban, mert a lányod hamarosan kirepül, te pedig ott maradsz magányosan sóhajtozva, mert a lányos a viselkedésével mindenkit elüldözött mellőled.