Ha szerelmes vagy, ő neked a minden, az tényleg létezik, hogy nem fejezed ki iránta ahhoz, hogy tudja?

Párkapcsolatban.

Olyan indokkal nem ad tudtomra semmit, hogy én fontos vagyok, számitok, soha nem kellene neki más stb, hogy mert ugy erzi, akkor sebezheto lenne, ha kiadja az érzelmeit.(illetve ezt állítja. Az érzéseit én nem látom)

Csak épp ez mellett nem tűnik egy hősszerelmes ártatlan báránykának sem, akiről máshogy azért ez lejönne, hogy szerelmes, sőt, valahogy pont ellenkezőleg hat ezzel is, hogy érzelmeket, szeretetet nem mutat joformán, és emellett eléggé extrovert jellem is, aki simán barátkozik, ismerkedik es talán a többi is, hogy talán másokat fűzöget is. Nagyon nem egy incel kategoria, hanem nagyon is a másik kategoria.

Soha nem nyújt abban megerősítést,(oke, el-elvétve azért nyújt) hogy en vagyok neki a "minden",vagy bármi, hanem sőt, ezt várná el tőlem, hogy a kapcsolatban én alapból ezt gondoljam rola, mert elvégre velem van-alapon.

Azaz alanyi jogon várja tőlem azt, (es az én magabiztosságomra hivatkozva), hogy én 100 ra meg legyek arról győzödve, hogy ő aztán engem szeret, imád, en vagyok neki az istennő is. Mindezt abbol kene hinnem, hogy mert eleve velem van.

Es ha ebben kételkedném is, akkor lecsesz, hogy biztos önbizalomhiányos vagyok es azert kéne ebben engem erősítgetnie.(viszont szerintem egy kapcsolatban az, hogy kifejezzük az érzeseinket az nem a másik erősítgetése, mert be van sz.rva, hanem egyszerűen mert ugy van. Ha szeretek vkit, vele járok, akkor csak odaböfögöm már neki azt, hogy szeretlek. Nem?ez csak fiktiv pelda volt most)

Most vagy én vagyok a naív ostoba, hogy azért reménykedem abban, hogy valóban szeret, vagy nekem valoban magabiztosan lazán teljes örömben kellene úsznom mellette, hogy ez a férfi igenis engem imád én vagyok neki az origo meg a gamma, anelkul hogy ezt én látnám rajta, vagy hallanám tőle? Azaz esetleg en vagyok a semmin is görcsölő? Es megfogtam az "Isten lábát" valójaban csak en hülye, kételkedem ebben?