Én lennék túl érzékeny? Úgy érzem elakadtam.

Előzménye a sérelmek, néha azt kívánom, bárcsak egy kívülálló lennék, akivel kedves és figyelmes, mert másokkal az. Már nem tudok mosolygós lenni, mert hiányzik a törődése, odafigyelése.

Ő azt mondaná, hogy kedves és ma is segített pakolni, de aztán lelép és nem is keres. De barátai felé érdeklődő és vicces. Irigylem őket, hiába velem él, elmerül a tvben meg a facebookon, nem meséli el a dolgait, másokat szórakoztat, velem meg csak a napi rutin.

Empátia a gyomorfájdalmamra annyi, vegyek be gyógyszert, amit együttérzően mond. Aztán rám se bagózik. Ha én magam alatt vagyok pl most, megkérdezi mi bajom, de nem szeretget meg. Én olyankor megszeretgettem őt.

Tudom, kommunikálni, ahhoz kedvesnek és nyugodtan kellene lennem, megfogalmazva, hogy mit szeretnék és ez egyre nehezebb