Ha elvileg szeret, akkor miért nincs velem megelégedve?

Ő egyedül él? Ha nem, akkor kivel?

Ki vezeti a háztartást ott ahol él?

És ki főzi, amit eszik a hét 7 napján?

"De én ne szóljak bele a dolgaiba, mert semmi közöm hozzá, meg ne dumáljak neki."

Ezt milyen helyzetekben mondja? Mibe ne szólj bele?

"Ha elvileg szeret, akkor miért nincs velem megelégedve?"

Nő vagyok, de egyszerűen hihetetlen számomra, hogy a a "Párkapcsolati problémák" kategóriában a nők közel 90 %-a olyan kérdést tesz fel, ami a másik fél viselkedésének a 'miért-jét firtatja,' amire valós, hiteles választ a rendelkezésre álló minimális információ alapján nem lehet írni, csak találgatni, nem pedig arra a kérdésre keresi önmagában a választ, hogy - pl. a te esetednél maradva - miért van egy olyan férfival, aki kritizálja, az önbizalmát lehúzó, romboló megjegyzésekkel illeti, köszönet és hála helyett az általa elvégzett munkáról - pl. főzés - annyit tud mondani, hogy ő is meg tudná csinálni, lekezelő, tiszteletben hangnemben beszél vele, stb.

"Pl. akkor mondta mikor mondtam neki, hogy nem értem mi olyan dolga van, hogy hétvégén se tudunk találkozni, erre mondta hogy ne dumáljak."

Ez nálam pl. úgy nézne ki egy ilyen kapcsolatban, ahol külön élünk, hogy a kapcsolat elejétől tisztában lenne vele a férfi, hogy ha szeretne akár hétköznap délután, akár hétvégén bármi közös programot, akkor azt érdemes pár nappal előtte megbeszélnie velem, hogy úgy alakítsam a programjaimat, hogy én is ráérjek. Ha ő éppen nem ér rá, vagy nincs kedve találkozni, akkor semmi gond. Ha nekem van kedvem kimozdulni, akkor elmegyek kirándulni, bringázni, strandolni, stb. egyedül vagy barátokkal, ha nem, akkor elfoglalom magamat otthon, nem pedig pedig rá várok, miközben azon kesergek, hogy most miért nem akar velem lenni.

Ha fontos vagyok neki, és nem a 'hasznos, amíg jobb nincs', hanem az 'értékes' kategóriába kerültem nála, és jól érezzük magunkat együtt, akkor úgyis szeretne heti pár alkalommal találkozni, ha pedig nem, akkor nem egymást keressük.

Én úgy alakítom a dolgaimat, hogy én jól érezzem magam a bőrömben, nem pedig attól teszem függővé, hogy boldog vagyok-e és elégedett, hogy a másik akar-e éppen találkozni velem, vagy nem. Jó esetben ebben meg lehet találni egy egészséges egyensúlyt, amikor töltünk együtt elég minőségi időt, van elég közös élmény, de nem is vagyunk sülve-főve együtt.

Az építő kritikának, normális hangnemben elmondott észrevételeknek pedig szerintem nagyon is van helye egy kapcsolatban, és nem a szeretet hiányát jelzi, ugyanakkor amiket leírtál, az szerintem nem ez a kategória.

Szerintem érdemes lenne picit elgondolkoznod azon, hogy az egészséges önbecsüléseddel hogy fér össze, hogy ilyen bánásmódot, hangnemet elfogadj egy kapcsolatban.