Betegesen fèltèkeny vagyok ezek alapján? Hogyan változzak meg, mi segít?

Én alapból mindig is èrzèkenyebb voltam, nagyon erősen élem meg az èrzèseimet és bármilyen eseményt.

Aztán 6 èvvel ezelőtt az utamba került egy férfi, aki észrevett és úgy imádott ahogy voltam, mindig egy őszinte nőre vágyott akivel családja lehet és én is örültem,hogy végre egy komoly férfi,velem azonos èrtèkrenddel.

Közben jelen voltak olyan problèmák, amiket akkor nem vettem ilyen komolyan. Ő nagyon nyitott, társasági ember, sok baráttal és köztük egy jó női baráttal. Én alapból zárkózott vagyok és nem hittem az ilyen barátságban. Nem akartam rossz lenni és bármit is megtiltani neki, de minden egyes írogatásnál a szívem össze szorult és nem tudtam/tudom megèrteni, hogy a páromnak miért fontos rajtam kívül egy másik nő. Mert fontos,mindig èrdeklődik felőle, viszont azt is tudom hogy nincs fèlni valóm, hisz már előttem össze jöhettek volna ha akarnak. Többnyire a közös èletünkről beszélnek, kinek hogy megy sora, rólam is mindig mesèl a párom neki. Az èvek során is beszèltek így hèbe-hóba, évente egyszer találkoztunk velük, elviseltem. De mostanában, pár hónapja valamiért annyira gyenge vagyok és újra elkezdett ez zavarni. Sirógörcsöt kapok, ha meglátom hogy kerestèk egymást.

Ha azt látom, hogy a párom feltűnően köszön egy női ismerősnek már görcsbe rándul a gyomrom. Volt, hogy lájkolgatott nőket a közösségi hálón pedig tudta hogy mi a vèlemènyem erről, és ez is napokig emèszett. Az kavargott bennem, hogy tetszenek neki azok a nők és ő tudomásukra akarta adni, sunyi, a szemembe mond valamit és másat mutat a tettèvel. Úgy érzékeltem néhány ilyen dolgot, mintha őt más nő èrdekelnè, már nincs odáig èrtem hanem csak egy biztos pont vagyok neki.

Az a baj én már hónapok óta nem vagyok jól lelkileg és ezek a gondolatok cikáznak a fejemben, illetve hogy neki hiányzik a szingli èlet, amikor mindenkivel felhőtlenül szórakozott és miattam vissza kell fognia magát. Arra gondolok mi van ha jó a női megèrzèsem és nem jó kapcsolatban vagyok. Aztán eszembe jut, hogy lehet minden csak a fejemben van és magamnak generálom az egész fájdalmat? Hogy ezek nem is problèmák, csak rosszul fogom fel, mindenből a rosszat látom? Azt mondja erre, hogy hiába volt körülvéve sok emberrel, nővel akik ugrottak a humorára, neki egy kalandja sem volt velük,mert ő nem olyan, ő a komolyat kereste, engem szeret higyjem el,amiért szeret barátkozni és nyitott emberekkel.

Én úgy érzem ezek az apró tettek,amiből azt szűrtem le hogy nem vagyok elég neki és más felől érdeklődik, mintha kiölte volna belőlem azt az intim, biztonságos èrzèst. Most minden apró rezzenèsre, viccre ugrok ès rosszul esik.

Nem èrtem mi történt velem, régen èletvidám voltam, mèg együtt néztük az óriás fenekeket az utcán, feltètlenül bíztam benne. Most már hetek óta gyomorgörccsel kelek, sírok és nem tudom miért lettem ilyen, de èrzem hogy valami nem okè. És nem tudom jogosan van rossz èrzèsem vele, vagy magamnak generálom és a fejemben keressem a problèmát?

26 n