Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szerintetek? Van rá esély hogy megbocsájt?
A párom szakitott velem 2 napja.
Az elmúlt két hétben elég kibirhatatlan voltam szerinte. Nem úgy kell elképzelni, hogy mindennap, hanem a két hét alatt 3x. Hisztiztem sajnos. Nem szoktam ilyet, nem tudom mi ütött belém. Vannak gondok, feszültségek amiket hülye módon így vezettem le. Utólag bocsánatot kértem.
Tegnap átmentem hozzà, elmondtam ez egy nehezebb időszak, legyen türelmesebb mert összeszedem magam, és változtatok ebben, tanultam belőle mert megijeszetett a szakítása. Azt mondta szeret, de nem akarja így leélni az életét. (Azt tudni kell minden vitakor a világvégét látja,és szakít)
Szerinte nincs értelme stb. Nagyon biztos volt abban hogy nincs folytatás.
Majd kértem gondolja át, mert nagyon sajnálom hogy kibirhatatlan voltam. Azt mondta gondolkozik rajta...
Mikor haza jöttem tőle írtam neki egy megerősítő sms-t, hogy tényleg ne haragudjon, tanultam belőle, nem hisztizek hanem felnőtt módjára oldom meg a saját problémáimat. Kértem gondolja át.
Írta"Akkor gondolkodom"
Kerdeztem hogy szeret-e? Irta "Igen"
Kerdeztem, hogy akkor talán még nincs minden veszve?
Azt írta " Nem tudom. Tényleg nem tudom"
Ez kicsit talan azért megnyugtató, mert mielőtt oda mentem hozzá nagyon biztos volt abban hogy szakít és nincs vissza út. Aztan mintha elbizonytalanodott volna.
Tudom, hogy szeret. Minden okés köztünk, ezt a pár nap hisztis, feszült időszakomat leszámítva.
Azt mondta ha szakít csak is kizárólag emiatt. Mert amúgy minden nagyon jó.
Bocsanatot kértem, megbántam. Nem tudom mi ütött belém. Nem vall rám ez a viselkedés. Egy hisztis p*csa voltam.
Nála betelt a pohar. Es csak remenykedem megbocsajt :(
Most nem keresem. Hagyom gondolkozzon es nyugodjon le.
válasza: válasza:#108 -as vagyok. Leírom, de nem fog tetszeni.
Rossz az önértékelésed, hibásak a kötődési mintáid, nincs önbizalmad. Ráadásul áldozatnak tekinted magad. NEM az a "bűnöd" , hogy belementél egy bántalmazó kapcsolatba, hanem, hogy benne is maradtál. Elsősorban/nagyobb részben az exed a hibás, de te is kellettél a dologhoz. Ha eltolod magadtól a felelősséget, azt mondod, hogy neked semmi közöd az egészhez, csak nem volt szerencséd, akkor tévedsz. És fennáll a veszélye, hogy újra elköveted ugyanezt a hibát.
Ezért írtam, hogy szerintem szakemberi segítségre lenne szükséged.
Remélem nem bántottalak meg. Okos nőnek tűnsz, jól tetted, hogy szakítottál.
Köszönöm!:) De ez alatt mit értesz? Elmagyaráznd,kérlek?
"Ha eltolod magadtól a felelősséget, azt mondod, hogy neked semmi közöd az egészhez, csak nem volt szerencséd, akkor tévedsz. És fennáll a veszélye, hogy újra elköveted ugyanezt a hibát."
válasza:Hadd idézzek tőled:
"Tényleg nincs konkrétan semmi önbizalmam."
"elvált szülők gyereke vagyok, folyamatos veszekedésben nőttem fel, apukám mindig nőzött, anya sokszor megbocsátott neki. Aztán apa lelépett, és bő 20 éve nem tudok róla semmit"
okt. 9. "megprobaltuk immaron hatszazezredjere"
Feldolgozatlan gyermekkori trauma, alacsony önbizalom, stb. Dolgoznod kellene magadon mentálhigiénésen. Erre írtam, hogy ne tekints magadra áldozatként, akivel "csak úgy" megtörténnek a rossz dolgok, különben lehet, hogy újra "rosszul fogsz választani".
Analógiával: Ezen az oldalon sokan nyafognak, hogy ők szegények, és az mennyire szar. Egyetértek, tényleg az. Csak az nem jut eszükbe, hogy tegyenek is ellene valamit. Ilyenkor jön a kifogás keresés, (Hát az nem olyan egyszerű!") meg a hárítás. ("ÉN nem tehetek róla, rossz helyre születtem! Itt a környéken nincs munka lehetőség! Úgyis csak protekcióval lehet érvényesülni!")
Ez nem bírálat, vagy ítélkezés a részemről, nincs is jogom hozzá (másnak se), de korábban foggal-körömmel védted a bántalmazódat.
Ez egy régi blogbejegyzés (nem tőlem), olvasd el, tanulságos:
Köszönöm így már értem! :)
Gondolkodtam pszichológusok, de már ott megakadok, hogy ha oda megyek mit mondok? "Jo napot! volt egy rosszul sikerült kapcsolatom..."
Vagy mégis mit? Úgy érzem sokkal nagyobb problémával fordulnak az emberek segítségért és az enyém azokhoz képest semmi. Félek, ( hát hülyén fogalmazva) hogy csak teher lennék a pszichológusnak.
Te hogy "adnád elő" a helyzetet?
válasza:Először is, ne bagatellizáld el a dolgot. Ez nem "rosszul sikerült kapcsolat" volt, hanem mérgező/bántalmazó és aláásta az amúgy is ingatag önbecsülésedet.
Másodszor, a pszichológusnak ez a munkája. Ha eltörik a karod, akkor nem mész orvoshoz, mert vannak súlyosabb esetek is?
Menj el, és mondd el az igazat. Nem ciki,nem szégyen, főleg nem bűn. Felejtsd el azt a butaságot, hogy "Ez csak hiszti meg panaszkodás és oldd meg egyedül!" Elmondanám azt, ami történt, és úgy, ahogy történt. Ha nehezen nyílsz meg, mutasd meg neki ezt az oldalt, amit itt leírtál.
Nézd, van itt egy másik weboldal:
Okos nő, korod beli, tanár is volt. És nagyon kemény dolgokon ment keresztül. Én a helyedben felvenném vele a kapcsolatot, az oldalon kérdezhetsz tőle.
válasza:Nem tudom, meddig kell várni a válaszra, de nem ez a lényeg. Mertél lépni, ez a fontos! Máris sokkal bátrabb vagy, mint a legtöbben!
Segítséget kérni nem szégyen. Kinek a hangját hallod, mikor nyominak hívod magad? (Annyit segítek, hogy nem a sajátodat.)
Hibáztál, igen. Meg is fizettél érte az elmúlt négy éveddel. A múlton úgysem változtathatsz, most a jövődön van a hangsúly. Rajtad múlik, milyen lesz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!