Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Megéri ebbe a világba gyereket csinálni?
Anyagilag nézve a legnagyobb veszteséggel járó dolog, persze. De számomra hihetetlen, hogy 21-ből egy kommentben sem említette senki az érzelmi részét...
Csodálatos dolog a szerelmemből és magamból gyúrni kicsi emberkéket. Fantasztikus dolog látni a párunkat szülőként. Nincsen izgalmasabb dolog annál, mint hogy egy magatehetetlen, mozgásképtelen kis lény a szemünk láttára kezd el kinyílni és emberré válni. 1 évesen jár, 2 évesen beszél, 3 évesen megdöbbentően okos. Az meg a non plus ultra, amikor ezekből a kis lényekből több van és azt is láthatjuk, hogy egymást mennyire szeretik.
Én nem tudom elképzelni az életünket a gyerekeink nélkül. Persze van, hogy jobban esne délig aludni, mint 8-kor legózni. Anyagilag is jobban járnánk nélkülük. De semmi nem ér fel azzal a boldogsággal, amit okoznak.
Szerintem nem éri meg. Millió és egy oka van, ezt előttem alaposan kifejtették, nem írnám le újra.
Az érzelmi részéhez viszont hozzátenném, hogy talán azért nem említette senki, mert számukra nemes egyszerűséggel nincs.🤷🏻♀️ Számomra speciel a gyerekvállalás minden csak nem csodálatos, se nem fantasztikus, se nem izgalmas, sokkal inkább szenvedés és rengeteg áldozat. Szerintem lényegesen több a negatív oldala, mint a pozitív.
Ja és nem attól lesz egészséges egy kapcsolat, hogy kötelezően gyereket csináltok! Attól, hogy együtt élsz valakivel és szereted őt még nem kell automatikusan gyereket vállalni, főleg ha egyik fél sem vágyik rá. Ezt csak azért említem, mert valaki írt valami ehhez hasonló marhaságot.
16: Nem emiatt merült fel a kérdés, nem is nézek tévét és híradót
22: Haha igazad van. De akkor haljon ki az emberiség?
Számomra egyébként az a katasztrófa, amikor olyan emberek szaporodnak, akik tudják magukról, hogy kapcsolaton belül nem alkalmasak a monogámiára
Ezért is írtam ebbe a kategóriába a kérdést
De az igaz, minden "világ" ilyen volt
Az "ebbe a világba" alatt nem is ezt a korszagot értettem, hanem az egész világot általánosságban, nem a korszak a lényeg
Írhattam volna ezt is: Megéri gyereket csinálni a világba?
Szerintem ez az adott ember anyagi helyzetétől / stabilitásától és személyiségétől függ. Van, akinek megéri, mert akkora boldogságot ad a gyerek, tényleg tökéletes szülő-alapanyag, és mondjuk tényleg el is tudja tartani a gyereket úgy, hogy ő sem nyomorog és neki sem kell lemondani minden hobbijáról és kedvencéről. Meg... ez meg a baromi nem szimpatikus verzió, de ha sarkosan nézzük, annak is megéri, aki azért szül gyereket, hogy legyen, aki mossa a sz..os seggét, amikor már vegetál - persze akkor, ha nem idegeníti el a gyereket annyira, hogy ne is akarjon vele lenni.
Nekem személy szerint nem érné meg, több okból sem. Egyrészt a gyereknek sem érné meg, ha én lennék a szülője, mert a saját diszkfunkcionális, már kiskorukban rosszul nevelt szüleimtől borzalmas mintákat láttam otthon, és nekem is fel kellett vennem rossz szokásokat ahhoz, hogy tűrjek... egy csomó mindent sikerült levetkőznöm, de vannak dolgok, amik nem mennek könnyen - pl. megszoktam azt, hogy csak akkor figyelnek rám otthon, ha ordítok és török-zúzok, mert ha higgadtan, kedvesen, kulturáltan mondok nekik ellent, röhögnek rajtam és lesz.nak, mert "fiatalabb vagy, meg a gyerekünk vagy, így nekünk van igazunk, te meg hülye vagy"... és néha érzem azt, hogyha jogtalanul kritizálnak, nem figyelnek rám már feszülnek az inaim és ökölbe szorulna a kezem... nyilván amilyen "gyakran" előfordul, azt tudom kontrollálni, de 24/7 otthon egy gyerekkel, aki hát... még gyerek, és akivel nem lehet mindig ténlegesen megértetni, hogy miért nem jó, amit csinál, és aki akár a leghathatósabb nevelés ellenére is képes "utállak"-ozni meg magát földhöz csapva hisztizni.
Attól is félek, mi lesz a testemmel, mert alapvetően baromi hízékony vagyok, és baromi nehezen tudom leadni a kilókat... terhesség után biztos nem lenne ennyi időm edzeni. Közben meg kapnám az ívet, hogyha így nézek ki, akkor miért csodálkozom, hogy a férjem már nem akar szexelni velem és hasonló finomságok. Meg attól is félek, hogy a hobbijaimra nem marad annyi idő, és megszűnök én magam lenni.
A másik az az, hogy amilyen manapság a világ, én rettegnék lányt hozni a világra. Nem tudnám eldönteni, hol van az a határ, amikor mondjuk elengedhetem hosszabb távra, éjszakára egyedül, és ne azon kelljen rimánkodnom, hogy ne támadja le vmi tuskó és ne erőszakolja meg... sajnos a net, közösségi média hatása miatt egyre inkább felbátorodnak azok, akikben az írmagja megvan az erőszakos viselkedésnek, mert látja, hogy más így jutott szexhez, és vannak már fórumok, ahol még egymást hergelik is, hogy ez normális viselkedés és nekik kijár bármilyen nő :(.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!