Mindenféle kifogással jön, hogy miért nem akar szexelni (én vagyok a nő) és már baromira unom. 3 éves kapcsolat. Jogos?

Azok akik írják, hogy keressek hobbit meg elfoglaltságot, van bőven.

Heti 5 napot dolgozok illetve pénteken munka után, és egész nap szombaton suliban vagyok, felnőttoktatási képzésben. Emellett járok úszni heti 2x, és hétvégén mindig kivétel nélkül találkozunk a barátainkkal is, ez néha együtt közösen, néha külön lányos-fiús program. Szokott külön töltött idő is lenni mert én sokszor csinálok anyukámmal is egész napos anya-lánya programokat, hisz ritkán látom, múltkor is egész vasárnap kettesben strandoltunk. Illetve ha itthon vagyok is elfoglalom magam, tanulok, főzök, játszok a gépen a játékommal.

Én ilyen típus vagyok, van, hogy még munka + suli után este 8kor is képes vagyok pl porszívózni nekiállni, azt érzem végtelen energiám van hiába csak 5-6 órákat alszok. Ő a szöges ellentéte, szeret lustizni, ha csak 8 órát dolgozik utána már tök fáradt. Ettől függetlenül ő is aktív, neki is szeptemberben indul a képzése, látogatja a szüleit, srácokkal eljárnak ide-oda stb.

Szóval van bőven hobbi és külön töltött idő is. Én csak egyszerűen azt érzem, hogy túl nagy törés volt nekünk az elmúlt 1 év, túl sokat voltunk egymás nyakán, túlságosan befordultunk és bár hiába voltunk együtt kitartóan, hiába volt veszekedésmentes időszak és hiába voltunk egymás támaszai, érezzük az utóhatásokat.

Nekem simán beleférne a 2-3 naponta szexelés is, ő valóban sokszor inkább egy pihenésnek jobban örülne. A libidónk eltérő, ezt jól tudom, mert már az összejövésenkkor is kihangsúlyozta, hogy neki a szex nem prioritás és nem ekörül forog minden. Persze az elején nyilván több volt, a rózsaszín köd meg ilyesmi, meg amikor összeköltöztünk akkor is hirtelen sok lett hisz mienk volt az egész lakás, aztán beállt egy átlag heti 1-2 szintbe, amit én néha keveslek, mert anno kevés volt az együtt töltött időnk és a helyünk, most minden adott, és mégsem.

Az biztos, hogy itt nincs szó kihülésről, mert tényleg napi szinten ad visszajelzést (én is neki), hogy vonzódik. Rengeteget bújik, simogat, puszilgat, bókol, meglep apróságokkal, mindig érdeklődik mindenről, tényleg én úgy érzem, hogy tökéletes ember és ilyet 1000ből 1x fog ki az ember, csak jó lenne néha ha visszatérne ez az egymásért megőrülős szex, jó lenne ha néha random megkívánna és kezdeményezne a semmiből, lenne spontanitás stb.. anno ha randiztunk elég volt a combját megsimogatnom és az utca közepén is felizgult, mostmár ez azért jóval másabb. És igen, néha hiányzik, hogy ennyire kívánjanak.

De én bízom benne, hogy ha újra leadom a feleslegemet, ami amúgy nem kevés, közel 20kg jött fel rá is, rám is, akkor talán helyrejön a szex is.

"Tyűha, nem semmi drámai dolgok történtek/történnek ám veletek."

és ezt miből sikerült megállapítani? tudtommal ez egy olyan portál, ahová bármilyen párkapcsolati problémát kilehet szabadon írni, ha az lenne a bajom ,hogy büdöset fingik, ahhoz is van jogom kiírni és tanácsot várni. árad a rosszindulatúság, csak azért, mert sok a megkeseredett ember a szar tapasztalataival, szerintem az eltérő szexuális igény nem kis probléma és nem kell lealacsonyítani azért, mert ti abban a mentalitásban éltek, hogy ez semmi és mások mennyivel többet szenvednek.

ja és válaszul az állításodra, az elmúlt 1 évben eltemettem a 14 éves kutyámat, anyukám covidban élet-halál között volt hetekig, a fizetésem felét hónapokig utaltam neki kérdés nélkül mert ő táppénzt kapott ami seggtörlésre volt elég, ezáltal midnen megtakarításomat feléltem, tömegben pánikrohamok jönnek rám mert hónapokat voltunk a lakásba zárva, volt egy munkahelyváltásom mert a covid az előző helyet tönkretette, nagymamám agyvérzést kapott ami miatt folyamatos ellátásra szorul hónapok óta és nővér jár hozzá infúziót bekötni minden nap heti 40 ezer forintért amit ketten osztunk el édesanyámmal, bátyám londonban él és motorbalesetet szenvedett ami miatt napokig azt se tudtuk, hogy felépül-e, határzár volt esélyünk se volt kimenni hozzá és még sorolhatnám, de azok már elég privát jellegű dolgok és nem szeretném, ha felismernének.

de nyilván, jókedvemben sírok itt és szándékosan a bajt keresem, mert annyira hiányzik még +1 stresszfaktor

Tekintve, hogy mindketten itthonról dolgozunk egy 45 nm-es lakásban, szerintem teljesen érthető, ha a többi időben szeretnénk kimozdulni. Gondold el azt, hogy felkelsz reggel 8kor, kiülsz a nappaliba, dolgozol ott délután 5ig, és akkor utána még itthon kéne ülni a seggeden egész este. Mindketten aktív életet éltünk a covid előtt is, pedig akkor még irodába is jártunk. Most egy nap 16 órát itthon vagyunk (alvás + munka),tényleg ilyen félelmetesnek hangzik, hogy minden nap kimozdulunk pár órára barátokkal, vagy kettesben?

Egyébként vannak itthonülős hétvégéink, ha szar idő van, vagy ha kimerültek vagyunk. Rengeteget főzünk, filmezünk itthon, van társasunk, illetve van két kisállatunk, akikkel rengeteget játszunk.

Nem értem honnan ez a letámadás..