Kapcsolatban egy depressziós lánnyal?

Képzeld én is voltam depressziós, igen keményen, de direkt megmondtam az akkori udvarlómnak hogy mi van, és nem sajnáltattam magam. Ez amit a kérdésbeli csaj csinál, szimpla figyelemvadászat.

Itt is valaki írta hogy a párja segít küzdeni, hát nagy hiba! Rohadtul magadnak kéne, és nem más embert tönkretenni.

Ja és aki igazán küzd ilyenekkel, az nem a gyakorin vitázik :)))

Menjetek kezeltessétek magatokat, puszi

En is dobnam. A segitseget elutasitotta, de panaszkodni azt tud. Valoban nem faj neki még elegge.

Es mielott feltetlenul betalalnatok, nekem evekig volt egy ilyen baratnom, a vegen mar en mentem pszichologushoz mert egyszeruen nem birtam. Nem aludtam, nem ettem mellette, de ő meg nem vagyott a valtozas utjara lepni.

Egyszer kifakadtam, elkuldtem a pitsaba, szoszerint mar fojtogatott a viselkedese. Utana minden ismerosenek elmondta hogy egy xarhazi keci vagyok, meg mindent ossze hazudott is meg melle. :D

Ertitek, ezt kaptam tobb ev szenvedes utan, meg hogy folyamatosan csak azon voltam, hogy ő jól legyen.

Ezutan kerdezo, hogy a baratnod igy viselkedik, azonnal szakitanek, mivel nem tesz semmit a panaszkodas ellen. Ha akarod, valaszut ele allithatod. Megy pszichologushoz, vagy szakitasz. Utana meg eledegeltek egymas mellett honapokat, es meglatod, valtozik e.

14

Kemény fogalmazás, de jogos.

Én is depressziós vagyok, bár nincs róla papírom. Azt, hogy ő csak ígérget, hogy majd elmegy pszichológushoz, de végül mégsem teszi meg, nem feltétlenül direkt csinálja. Saját személyes tapasztalatom az, hogy mikor rosszabb nap van, én is megígérem magamnak, hogy keresek valami szakembert, majd amint elmúlik ez a rosszabb nap, akkor úgy érzem, lehet, hogy fölösleges... És ilyenkor elbizonytalanodom. Illetve emellett úgy érzem, ez krva nagy feladat: keresni jó szakembert, időpontot kérni, elmenni hozzá.. és mi van, ha nem válik be? Hogy mondjam meg neki, hogy nem akarok már hozzá járni? Illetve alig van weboldal ahova egyáltalán ki lenne írva az ára, és kvára nem akarok elmenni úgy, hogy azt sem tudom, mennyi összegre számítsak. Tb alapon pedig nem biztos, hogy el mernék menni, mert ki tudja hogy állnak hozzám, illetve gyógyszert sem akarok szedni.. szóval bennem egy perc alatt ennyi minden zajlik le, már most rosszul lettem tőle 🤣 szóval számomra pl kva nagy segítség lenne, ha valaki helyettem keresne egy pszichológust, és helyettem kérne időpontot is. Esetleg ha el is kísérne legalább az elején.

Kívülről nézve ez a dolog tényleg úgy tűnhet, hogy az ember csak sajnáltatja magát, és hogy túlzásba viszi. De belülről ezt sokan el sem tudják képzelni milyen. Mintha egy démon fogná le az energiáidat, csak a rosszra tudsz gondolni, és hogy ezt nem akarod tovább érezni, de nem tudsz mit tenni. Tehetetlen vagy, céltalan, szó szerint képtelen vagy bármit is csinálni, csak arra vársz, hogy elmúljon. Nekem nagyon sokat segít, ha a párom itthon van ilyenkor velem, és törődik velem. Illetve az is, ha meghallgatja a panaszkodásomat is. De sajnos én is lehúzom őt ezzel, amit szóvá is tett, így próbálom máshol is kiadni ezt a panaszkodást (pl naplót írok, más embereknek is beszélek róla a páromon kívül, pl nővéremnek), sokat sírok, ami segít.

Viszont én sok segítőnél jártam már: pszichológus, önismereti csoport, Csattos Ilona - vedd észre című programja, önismereti webináriumok, rengeteg könyv, videók, és 10 hónapig kineziológushoz is jártam, de semmi nem segített. Az egyetlen, ami változott az az, hogy a fejemben lévő hang elkezdett felém fordulni, és jobban törődni velem. Arra jöttem rá, hogy csak a gondolkodásom megváltoztatásával tudok helyre jönni. Most már ha vannak is rosszabb napjaim, sőt, nemrég teljesen kibuktam, hogy gyűlölöm magam és az életem, de amint lecseng egy ilyen rosszullét, egyből elkezdek magam felé fordulni, hogy igen is szerethető vagyok, és meg akarok gyógyulni. Tudok tenni magamért. Töröltem a Facebookot, mert nagyon káros volt nézni azt, hogy másoknak mennyivel jobb élete van. Elkezdtem megértőbb lenni magammal szemben, elkezdtem jobban odafigyelni és élvezni a dolgokat amiket épp csinálok.

Ha valamilyen negatív hatás ért, pl valaki nem úgy beszélt hozzám, próbáltam más szemmel nézni a dolgokat, hogy ne tragikusan fogjam fel.

Illetve nekem mindig nagyon sokat segített az, ha rosszabb hangulatomban kimozdultam a házból, engem az sem zavart, ha emberek között vagyok, csak ne legyen zsúfolt.

Remélem tudtam segíteni a tapasztalatommal.

16

Ja, csak te lehet nem panaszkodtál folyton a körülötted lévőknek, meg hangoztattad, hogy "Feri, tudtad, hogy amúgy én sokszor akartam már önygilkos lenni? Hmm, mai napig gondolkodok rajta. Mert tudod, olyan nagyon rosszul érzem magam."

Most őszintén, ezt ki bírná elviselni naphosszat? Te legalább próbálsz önismeretet tanulni.

17-es, én csak azért írtam le a tapasztalatomat, hogy hátha tudok valami ötletet adni. Talán a kérdező párjának is jó lenne, ha a pasija kérne helyette időpontot. Ki kell próbálni. Ha úgysem megy el, akkor valóban csak sima hisztizésről van szó, vagy "nem fáj neki eléggé". Egyébként az első pszichológusomhoz én is úgy mentem el, hogy a nővérem kért titokban nekem időpontot, aztán tudtam, hogy valójában én is akarom, ezért el is mentem.

16-os voltam