Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Megkértem a párom kezét már egy éve, de idő közben találkoztam egy olyan nővel akivel teljesen összeillünk, mit tegyek szerintetek?
Röviden: 26/F, 4 éve vagyunk együtt és találkoztam egy olyan nővel aki az első pillanattól kezdve olyan, mintha a legjobb barátom lenne (pedig van legjobb barátom már 20 éve). A hosszú rész után még van egy kisebb sor amit kérlek olvassatok még el, a rövidhez és hosszúhoz is tartozik.
Hosszan: Elsősorban a legfontosabb amit tisztázni szeretnék, hogy nem a szerelem vakított el. Mikor összejöttünk már túl voltam hosszabb kapcsolatokon és tudtam mit keresek egy nőben, a párom minden szempontból tökéletesnek tűnt és imádtam is vele lenni. Kettő év után költöztünk össze és ott is minden tökéletesnek tűnt, éppen ezért megkértem a kezét, mert egyrészt nagyon szeretem és másrészt biztos voltam benne, hogy nála jobbat nem fogok találni. Na és itt hatalmasat tévedtem!
Egy nem olyan régen szerzett barátom rendezett szülinapi bulit, ahova a párom nem tudott eljönni. Így hát egyedül mentem el és találkoztam az említett barátom unokatestvérével és itt kezdődtek a problémák... Egész eddigi életem során soha senkivel nem beszélgettem ilyen jót egész este (még a 20 éve legjobb barátommal sem), mint azzal a lánnyal, pedig nem is ittunk. Konkrétan olyan volt, mintha a másik felem találtam volna meg, mindenben egyeztünk és ugyan úgy is látjuk a világot. Az este után minden nap csak arra a beszélgetésre tudtam gondolni és minden megkérdőjeleződött bennem. Viszont próbáltam elhesegetni a gondolatokat azzal, hogy lehet most jól elvagyunk, de hosszútávon lehet nem működne, mert hát nem mindent tudtam azért meg róla. Ezek után megint minden rendben volt, bár fájt a szívem nagyon, hiányzott egy olyan jó beszélgetés.
Eltelt kb másfél hónap a buli után és a helyi tescoban összefutottam azzal a bizonyos lánnyal megint. Gondoltam csak köszönök, megkérdezem hogy van és megy mindenki a dolgára. Csak sajnos nem ez történt. Elkezdtünk beszélgetni, együtt vásároltunk be végül és vásárlás után megbeszéltük, hogy kávézunk gyorsan egyet. Az a gyors kávézás egy órás beszélgetésbe csapott át, ami után sétáltunk kb két órát még a városba, majd elindultam haza, mert féltem megromlanak a kaják a kocsiba. Kicsivel később még aznap este írt nekem whatsappon és mondta nem e folytatnák a félbeszaladt városi túránkat este (párom a szüleinél töltötte a hétvégét és ezt ő is tudta), én rábólintottam és innentől kezdve heti egyszer minimum találkoztunk és whatsappon is rendszeresen írtunk egymásnak.
Ez jó pár hétig ment és ez idő alatt volt időm jobban megismerni és kiderült, hogy csak egyre inkább tökéletesnek tűnik, olyan mikor találkozunk, mintha a legjobb haverommal találkoznék. Persze a lelkiismeretem bekapcsolt ezek után és elmondtam neki személyesen, hogy egy csodálatos nő, akivel ha más körülmények között találkoznék biztosan összejönnék vele, viszont már elköteleződtem és nem jöhetünk soha össze, megcsalni pedig nem tudnám a páromat. Erre ő azt mondta, hogy: "A lelkiismereted és a gyűrű miatt nem jönnél össze azzal, aki a saját szavaid szerint a másik feled? 10-20 év múlva fájó szívvel gondolhatsz majd rám és valószínüleg én is azzal gondolok majd rád, kérlek ne tedd ezt velünk". Ezután még beszélgettünk bőven majd azt mondtam neki, hogy átgondolom, de ez egy borzasztóan nehéz döntés.
Szóval most itt vagyok és fogalmam sincs hogy mit tegyek, szakítsak azzal akivel nagy eséllyel működne hosszútávon, de nem jövünk ki úgy, mintha a legjobb barátom lenne, vagy szakítsak és menjek bele egy olyan kapcsolatba ami nem biztos, hogy működik hosszútávon, de cserébe jó esélyek vannak rá és olyanok vagyunk mint a legjobb barátok.
Ahj, én is hasonlóképp jártam. Még menyasszony voltam, amikor valaki nagyon megfogott. Én sem vagyok már 20 éves, de állítom, hogy ennyire férfi még sosem tudott megfogni. Azonban én nem fejeztem ki a másik fél felé, hogy vele akarok lenni, és azóta nem is beszéltünk. Szerintem nem is tudja, hogy már NEM vagyok menyasszony.
Mondjuk nálunk más problémák is voltak, nem csak annyi, hogy beleestem másba. Előbb-utóbb mindenképp szakítottunk volna, és nagyon remélem, hogy lesz olyan kegyes hozzám a sors, hogy újra tudok találkozni azzal, aki megfogott. Hiszen még ma is sokat gondolok rá.
Volt itt pár hónapja egy kérdés, egész hasonló probléma volt.
Annyira korrektnek láttam a kérdezőt,ha megtalálom megpróbálom belinkelni, szerintem hasznos lenne neked is.
Kicsit hasonló cipőben jártam, mint a 4#-es válaszoló. Volt egy döcögő kapcsolatom, ami akkor, amikor találkoztam egy hozzám illő nővel, még nem volt olyan borzasztó, de azért már voltak gondok.
Na, én elszalasztottam a lehetőséget és nagyon megbántam, hisz később amúgy is szakítottam a barátnőmmel, a másik nővel pedig soha többé nem találkoztam. (kései harmincasként ez nem fellángolás volt, ennyit elmondhatok)
Ellenben az is megfontolandó, amit a 7#-es ír:
Tudom, azt írod, hogy 26 évesen már több hosszú kapcsolaton vagy túl, de igazából a 22 éves korodtól tartó 4 éves kapcsolatod az első hosszú távó kapcsolatod, amit már igazán felnőttként éltél meg.
Az előbbiek meg tiniszerelmek, tűnhettek anno akármilyen komolynak is. (hidd el, 40 felé majd röhögni fogsz, miket gondoltál a 22 éves korodig bezárólag tapasztalt párkapcsolatokról)
Szóval azokból azért túl sok következtetést nem éri meg levonni.
Annyi biztos, hogy dög egy helyzet. Ha én te lennék, én szakítanék, dehát én elfogult vagyok mert már bántam meg az ellenkezőjét. :)
Megtaláltam
https://www.gyakorikerdesek.hu/felnott-parkapcsolatok__megcs..
Olvasd el, hátha találsz benne hasznosat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!