Új párom van.engem leköt a gyerekem addig nem vagyunk egyutt. Azaz heti parszor csak pár órát. Ez mi?

Elvileg komoly normális kapcsolatban vagyunk.

A nyari szunetben én viszont non stop a kicsivel vagyok, plusz dolgozom. A héten neha összefutunk par percre beszélgetni(pl meglatogat melóban), de altalában hétvégén 1 du/ejszakára tudunk találkozni.

Nekem kicsi a kecom nem koltozhet ide. Hozzá meg nem szerencsés gyerekkel átcűgölni csupan ahhoz hogy csak kiprobaljuk az együtt élést. Nagyobb kecora nincs pénzem hogy osszekoltozzunk neki meg nem érdeke fizetni mikozben van lakása.

(Neki kötetlen munkája van.akkor jön megy amikor akar)

Kezdem magam ugy érezni mintha nem is lenne barátom, folyamat depresszios is vagyok a helyzettől, és mindent tőlem vár, hogy oldjam meg ő mindenre nyitott, elvileg akar szeret.

Gyakorlatilag én naponta tudnék bőgni mert olyan mintha le lennék sz.rva.