A férjem mindig mindent kijavít bármit csinálok. Mit tegyek?

Ha megcsinál valamit akkor az a baj ha nem csinálja mega akkor meg aza baj.

A nőknek semi nem jó.

Nem azt mondom, hogy nem elviselhetetlen, de jol ismerem ezt a tipust. Nem a te munkad alabecsulese, uralkodas, iranyitas van emogott. Nem ellened iranyul. Valami kenyszeresseg, irrealis mertekben. Egyfajta szorongas attol, hogy ha o nem igazit rajta, akkor jajmilesz. Gyakran szuloi minta, peldaul anyu bugyuta, onallotlan, apu kiszolgalta.

Szerintem csak ugy tud valtoztatni, hogy alkalmankent kulon-kulon megbeszelve, hogy most nincs piszkalas, es nem szembesitve tulzottan azzal, mennyire tok hulye, lehet elni mellette. Lenyeg, ez melyen rogzult bele, gyakorlatilag ez van. Vagy nem akarod ot igy akkor.

"Vagy vezetek és folyton mondja, hogy túl közel vagyok az ő oldalához, piros a lámpa, későn fékezek."

Na, ebben viszont a zéró tolerancia abszolút híve vagyok!!!

"Kuka utas vésd az észbe, hogy ne szólj bele a vezetésbe!" - Én utasként is, sofőrként is ezt vallom.

Ha te vezetsz, akkor te vállalod a felelősséget, hogy ti és az autó épségben érkezik meg az úticélhoz. Ha bármi észrevétele van, mikor megérkeztetek, meg lehet beszélni, hogy ő mit tett volna másképp akkor és ott. De akkor és ott az utasnak KUSS A NEVE! Ha fölidegesíti a sofőrt, akkor pont ő tesz aktívan azért, hogy baleset érjen titeket.

Beülni valaki mellé utasként, az bizalmi kérdés. Ha nincs meg a bizalma benned, akkor ne üljön be, vagy vezessen mindig ő ha együtt vagytok.

A közös kaja sózása sem korrekt. Mert te viszont így szereted enni. Ha végképp nincs kompromisszum, akkor külön főzzetek.

"Egyetemen csapatmunkában is dolgoztunk együtt, megcsinálta mindenki a részét, majd helyettünk újracsinálta hang nélkül a nagy részét."

Akkor nem árult zsákbamacskát. :-)))

Akár van alapja, akár nincs, nem ez számít. Hosszútávon borzasztóan idegesítő és önbizalomromboló tud lenni.

Az az embertípus, aki nem szívesen engedi ki a kezéből a gyeplőt. Nem ennyire, de valamilyen szinten én is kontrollmániás vagyok, ezért nem szeretem a csapatmunkát. Én viszont próbálok változtatni rajta, mert már a saját életemet is megnehezítem vele (sokkal több energiát használok így fel, mintha tényleg csak azt csinálnám meg, ami az én dolgom), és tudom, hogy másokat is borzasztóan zavarhat.

Ez valamifajta kenyszerbetegseg. Amugy igen, az en ferjem is ilyen. Eloszor orjongtem, megsertodtem. Mivel annyira sok jo szol mellette, amellett, hogy bogaras, gyanus, hogy Aspergeres talan, hogy elsiklok folotte. De 12 evbe telt, es fejlodott is, de sokmindent bizony el se kezdek csinalni, hagyom neki. Mast meg titokban megoldok, es be is van idomitva.

Szoval ez mindenkepp valami mashogy van bedrotozva az agya-dolog. Nem konnyu.

Én a helyedben teljesen ráhagynám ezeket a dolgokat. Csinálja ő, ha jobban tudja.

Helyette élvezném a szabad időt, olvasnék, tornáznék, valami hobbit keresnék. :-)