Mit tegyek, hogy ne menjen tönkre a kapcsolatunk?

Húsz éve élek párkapcsolatban. Nem mondom, hogy surlódás nélkül teltek el az évek. Megszoktuk egymást. Megtanultuk elviselni a másik rigolyáit. Megtanultuk kezelni egymást. Vannak dolgok, amiket idővel meg lehet változtatni, de a sarkából nem lehet kifordítani a világot. Ha mindig csak az egyik fél enged, akkor felgyülemlik benne a keserűség és egyszer csak robbanni fog. Ez nem jó. Nyíltnak kell lenni. Köztünk nincs tabutéma, mindenről őszintén tudunk beszélni egymással. A gyerekek is ebben a szellemben nőttek fel, és bármi meg mernek kérdezni.

A helyzet az, hogy eléggé terheltek vagytok lelkileg mindketten (nem a ti hibátok), amit valószínűleg még nem dolgoztatok föl. Még önmagatok stabilizálására kell majd sok energia, így nem biztos, hogy jut majd a kapcsolatra. Ettől függetlenül is, a tinédzser kapcsolatok többsége nem marad meg, mert elkezdődik a személyiségek kialakulása, kikristályosodása, így eltávolod(hat)nak egymástól a párok tagjai. A kérdésre válaszolva? Ne a párkapcsolatodat, hanem a magad problémáit próbáld meg először feldolgozni és rendbetenni.

Én ott látom a probléma okát, hogy szerintem ti menekültetek egymáshoz, a zűrös családi helyzetből... szóval csak menedék volt a másik, lehet, hogy nem is szerelem... Másrészt szerintem nem is lehet olyat mondani, hogy majd öt év múlva összeházasodok veled, ezt nem lehet napra pontosan megtervezni. Teljesen kivagytok idegileg, ezt kéne leereszteni, egy jó nagy, nem ugatásba torkolló beszélgetés jót tenne, de persze nem úgy, hogy csak az egyik fél akarja, és mind a kettő a másikat hibáztatja. Csak úgy van jövőtök, ha mind a kettőtöknek van úgymond betegségtudata.

Szia! Inkább azt kérdezd meg magadtól, hogy miért vagy vele. Azért szeretni valakit, mert mindkettőtöknek rossz otthon hát nem tudom. Azt gondolom Az a jó kapcsolat ahol nem menekülünk a másikhoz hanem önként szeretünk bele.Viták vannak ez tény egy kapcsolat sem mentes a súrlódásoktól. szerintem előbb a sebeket dolgozzátok fel ami ért benneteket a múltban nem szégyen segítséget kérni S aztán a kapcsolatotok is meg fog változni. Én ugyanezen mentem keresztül. Én Telve voltam Önbizalomhiánnyal, Otthon is Rosszul mentek a dolgok. Mindenkire haragudtam a Kapcsolataimban mindenkit kihasználtam, Büntettem a csajokat mert Apám kiment Külföldre dolgozni s nem volt velem. Telt múl t az idő s találkoztam egy lánnyal aki átsegített a nehéz helyzeten. Ő mondta nézzek magamba ,hogy mit miért csinálok. Megtörtént Fájdalmas volt szembesülni magammal. De megérte. Sikerült feldolgozonom a múltat. Miután ez megtörtént elváltak útjaink. Én felkerültem Pestre Ő maradt Miskolcon. Lekileg megerősödtem Majd Másfél év múlva találkoztunk akkor már lelkileg jól voltam Át dumáltuk az egész éjszakát s rá Két hónapra Megkértem a kezét Ugyanis mi úgy jöttünk össze, hogy előtte összebarátkoztunk Bár BArátok voltunk akkor is amikor Én Bajban voltam De mára Már a feleségem S a Legjobb Csaj a világon!!!!!!!!