Úgy érzem mintha két ember fejével kéne gondolkoznom, változhat ez?

Nagyon fiatalon jöttünk össze (18-19) és most kezdünk a felnőtt életbe belépni. Én jelenleg 23 leszek, ő 24.

1 éve költöztünk össze az albérletbe, előtte mindketten otthon éltünk. Különböző családból jöttünk nagyon. Őt a szülei nem vonták bele semmibe nagyon, főztek rá, takarítottak. Örültek, ha otthon volt. Én pont fordítva, kiskorom óta bevoltam vonva a házimunkába, főzésbe.

Ez itt az együttlakás során eléggé kiütközött, hogy én mindig mindent észbentartok (mikor mi volt takarítva, mikor mit főzzünk stb), ő meg elvan. Segít, ha kérem, de különösebben nem mozdul meg magától ilyenekben.

Tündéri kedves, figyelmes, törődő ember. Jobbat tényleg nem kívánhatnék. Csak sokszor azt érzem én kicsit felnőttebb vagyok, mint ő, mert én otthon is gondoskodtam magamról, ő meg nem.

Viszont mivel csak 1 éve élünk a szülőktől külön, lehet ez még változni fog. A hajlandóságot látom, sok dologban változott már meg értem / értünk. Csak amíg engem olyan dolgok foglalkoztatnak, hogy pl. a macska megtépte a függönyt és kéne venni újat, addig őt a zene, gitározás, ilyesmi. Eszébe se jutna ilyesmi, ha csak nem hívom fel a figyelmét rá.

És nem, én sem vagyok ilyen unalmas. Eljárunk sörözni, teraszozni, barátokkal ide-oda, kettesben is randizunk rendszeresen. De én szeretem csinosítgatni, tisztán tartani az otthonunk és néha soknak érzem, mert én is dolgozom mellette.