Mit tennétek a helyemben? Voltatok már hasonló helyzetben?

Párommal 6 éve ismerkedtünk meg, első látásra beleszerettem, megtestesíti maximálisan az ideálomat. Az elején minden szuper volt, azután egyre gyakrabban kezdett kritizálni, becsmérelni, éreztetni velem, hogy ő a zseni, az én véleményem hozzá képest kevesebbet ér. Mindezt kizárólag négyszemközt csinálja, társaságban, legyen szó családról vagy barátokról, egyáltalán nem, akkor a világ legnormálisabb embere. Mindenki szemében mi vagyunk az álompár, akiknél még 6 év után is dúl a szerelem, látszik köztük a harmónia. Ennek a képnek nagyon meg akar felelni, ennek része, hogy heti 1-2 közös posztot kirak a közösségi oldalaira, én jóval ritkábban posztolok, inkább csak storyba teszem ki. A problémámat senki nem tudja,kizárólag magamban őrlődöm, még a legjobb barátnőimnek, anyukámnak, húgomnak sem merem elmondani, egyszerűen félek, hogy nem hinnének nekem. Az utóbbi fél évben a sok összezártság hatására még jobban felerősítette ezt a helyzetet. Múlt héten életemben először úgy éreztem, hogy elvisz a szívem, olyan hevesen dobogott, megmértem a vérnyomásom rendben volt, a pulzusom viszont az egekben (184). Össze vagyunk házasodva, viszont van házassági szerződésünk, vagyonelkülönítő rendszerben élünk amiatt, hogy ő durván a kétszeresét keresi, mint én. Gyerekünk nem lehet, meddő vagyok, legalábbis a nőgyógyászom 21 évesen ezt állapította meg, aminek kifejezetten örülök. Válással kb. 1 percig játszottam el gondolatban, sokkolnánk vele a környezetünket, és én képtelen lennék idegen emberek előtt arccal részletezni a problémáinkat. A válás akkora kudarc lenne, hogy abba belerokkannék, ráadásul lehet, hogy nem találnék később senkit, örökre élhetnék egyedül.